Több, mint két éve írtam utoljára bejegyzést.

Régóta fontolgatom, hogy illendő lenne lezárni ez a blogot, ha már elkezdtem annó nagy lelkesen. Remekül kijött volna a lépés, ha nem Cardiffban kapok munkát diplomázás után - mert akkor ugye véget ért volna a Life in Cardiff. De maradtam. A blognak viszont mennie kell.

Szóval az utolsó poszt a 2. évem közepén született, és már akkor is alig-alig írtam. El sem tudom mondani, hogy mennyi minden történt azóta. Költöztettem 4 ember cuccát egyedül; harmadik évre találtunk egy remek házat; megismerkedtem egy fantasztikus lánnyal. Aztán lediplomáztam, hónapokig kerestem munkát... 2012-ben öt különböző helyen laktam, tehát négyszer költöztem. Míg végre novemberben találtam egy jó állást, és stabilizálódott az életem.

Hogy bővebben mi történt? Nem hiszem, hogy ezt amúgy is olvassa bárki, inkább csak formalitásként áll itt ez a zárás. Szóval nem fogom leírni. A lényeg az, hogy ha kérdésed van határátkeléssel, oktatással, árakkal vagy netán munkakereséssel kapcsolatban, szívesen segítek. Megtalálsz fészbukon. :)

Ezúttal is köszönöm azoknak, akik olvasták 2009-től a bejegyzéseket (úristen, de rég volt! :) ). Legyetek jók, tanuljatok sokat, és nézzetek körül a világban! 

Üdvözlettel,

Beze

 Najó, de. Mégpedig sokan, és otthon :) De ne szaladjunk előre.

Ha minden igaz, október végén írtam utoljára. Ami nem ma volt, sőt, mondhatnám, hogy tavaly, és még igaz is lenne. Egyébként most így elgondolkodván, hogy miről is írjak, elolvastam a tavaly januári (a visszaérkezésem utáni) meg azután következő pár blogbejegyzésemet, és meglepődtem, hogy milyen gyakran és mélységben tájékoztattam az olvasókat mindenféléről :) Mondjuk védelmemre legyen az a tény, hogy az iskola ugyanúgy zajlik, a nyilvános naplóvezetés meg nem teljesen az én műfajom. Most is csak többszöri biztatásra és olyan érvekre hallgatván, mint "jó lesz később visszanézni" írok. De azt elismerem, hogy jó szórakozás volt a tavalyi posztokat olvasni... 

Szóval ezer s egy dolog történt velem az utolsó bejegyzés óta. Igyekszem viszonylag bőven mégis lényegretörően megírni eme eseményeket.

Az első főbb dolog az volt, hogy elromlott a laptopom. Acer Aspire 5920Z, két és fél évig volt a tulajdonomban, isten nyugosztalja. Videokártya problémái voltak, tippem szerint, ugyanis egy képernyő helyett 6 kicsit mutatott, sokszor be sem kapcsolt. Szétszereltem, portalanítottam (nagggyon durva porcicák voltak a hűtő körül!), össze... semmi. Megrázogattam, és ekkor láss csodát, ismét működött! De mielőtt elkezdtem volna örülni, csak egy napig. Pont addig, amíg minden adatot lementettem róla. Aztán rájöttem, hogy csökkentett módban ezt bármikor tudom folytatni, sőt, nagyjából dolgozni is lehet rajta, de azért mégsem ez az igazi. Rendeltem egy újat, (Dell Inspiron 15R - a kockáknak :)), meg is érkezett pár napon belül (először kedden romlott el, csütörtökön rendeltem az újat, keddre jött meg), de pont az az időszak kellett volna nagyon tanulásilag... Mindenesetre megvan az új laptop, arról írok. Akit érdekel a régiből alkatrész, szóljon :D

Egyébként volt haszna is a laptop elromlásának. Persze az anyagi vonzat (430 font o.O -.-) nem ezek közé tartozott... Viszont cserébe amíg nem volt itthon számítógép, kénytelen voltam eljárni a Julian Hodge (ha emlékeztek még, tavaly ott volt az óráim többsége, a kolesszal szemben) épületbe, amelyben az előadóterem fölött van egy számítógépterem, ún. "Study Centre". Lényegében egy hatalmas terem legalább 100-120 géppel, ha nem többel. Van wc is, napközben IT segítség, valamint külön laptop-area (üres asztalok dugaszokkal). 

A terem leírása azért lényeges, mert felfedeztem, hogy - a saját szobámmal ellentétben - itt kiválóan tudok tanulni. Mivel négy esszém volt határidős karácsony előtt, elkelt egy jó tanulóhely. Az elsőt (nov. 22.) már itt kellett befejeznem a laptop hibája miatt (ez egyébként az Operations Management esszém volt: Business Process Improvementről, és 64%-os lett), a másodiknál és a harmadiknál azonban már magamtól jöttem ide. Meglepően tele van egyébként éjjelente: éjfélig szinte alig lehet helyet találni, és csak 1 körül kezd  ürülni. Ha határidő van, akkor 3-4 körül is még jó 50 ember látható, ha nem, akkor viszont alig 10-15, azok is főleg távol-keletiek (most semmi rasszizmus, csak tényközlés, hogy én ketten voltunk fehér arcok). Jettel látogattuk egyébként sűrűn (kb két hétig) a helyet: jót lehetett szórakozni tanulás mellett, és a munka is gyorsabban ment. El is kellett, mert a Buyer Behaviour és a Marketing & Strategy esszém határideje december 1-je és 3-a volt, szerda és péntek. Ez eddig oké, de az elromlott laptop miatti időkiesés (najó, és a saját lustaságom miatt) volt egy hetem megírni a két esszét összesen 4500 szó értékben.

A BB-re még viszonylag "sok" időm volt: egy nap research, egy nap tervezés, két nap írás. Szerdára kész is lettem (4 körülre megírtam, 10-kor volt határidő). Este még megírtam a maradék Learning Log-ot M&S-re (és most nem Marks and Spencerre gondolok), ugyanis ott az assignment két részből áll: 15%-ot adó 8 Learning Logból (minden héten kaptunk egyet, darabonként öt kérdéssel, tutorial-ek helyett - kísérleti módszer, de nekem jobban bejön, mert könnyebb lesz velük ismételni) és a 25%-ot adó 2000 szavas esszéből. Na ez utóbbit már két nap alatt kellett megírnom. Szerda éjjel ugye megírtam a LL-okat + kutatás és olvasás (egészen effektíven kigyűjtöttem az esszébe kerülő lehetséges forrásrészleteket/idézeteket felcímkézve, hogy másnap azonnal tudjam idézni), aludtam egész nap, majd elmentem dolgozni 7-től (munkáról bővebben mindjárt). Hazaértem, aludtam egy órát, aztán éjféltől "crack on", gondoltam. Jet végig mellettem ült, segített, és 8-ra kész is lettem a remekművel mindenestül. 9-kor bementem az órára, 10-kor a szünetben leadtam az esszét, majd vissza órára, 11-ig. Hazaértem, aludtam 6 órát és este megint meló... szóval kemény volt.

Volt mégegy esszé, 14-re (kedd). S mivel elég durva hetem volt meló-ügyileg, valamint az előző két esszé eléggé kimerített, szombatig megint semmit nem csináltam. Végül kínkeservesen elkezdtem, és így eggyel több napom maradt megírni (ez 1500 szavas volt, de sokkal bővebb témáról: nehezebb volt leszűkíteni ennyi szóra). Jet már Magyarországon volt, úgyhogy egyedül jártam a J.Hodgeba. Viszont kedd hajnalban itthon fejeztem be a 15%-ot érő esszét, kivételesen. Jó volt megtudni, hogy itthon is tudok valamennyire tanulni...

Hamár említettem, munka. Írtam az előző bejegyzésben, hogy nem kaptam meg a mosogatós melót az étteremben. Nos, de. :D Ugye akkor elmentem próbára, és lassú voltam... viszont vissza akart hívni mégegyszer az ember, aztán mégse hívott, kvázi szórakozott, ráadásul az egészet szegény Gavinen keresztül tette (tavaly együtt laktunk koleszban, ő ott a pincér, ő ajánlott be). Szóval ennek elkerülése végett anyai tanácsra megjelentem személyesen, mondván, hogy márpedig mégegy lehetőséget szeretnék. Kaptam, először szerdán, majd pénteken és szombaton is (ez valamikor nov. elején-közepén lehetett). Utóbbi két nappal (a legforgalmasabbak) bizonyítottam, hogy csak bele kellett jönnöm, de megy az nekem. Hozzászoktam szép lassan az iramhoz, bár az egyre gyorsult a karácsony közeledtével. 

Szép lassan összeszoktam a munkatársakkal is. Rafid a tulaj, felesége Jenine általában a bárnál van. Sammy a séf, valamint Gavin ugye a pincér. Újabban (kb dec. elejétől) Salem is rendszeres kisegítő, bár nem biztos, hogy visszajön az újévben (őt egyébként nem szeressük - mindig akadályoz, útban van, valamint lassan ellenben rosszul dolgozik...). Az eredeti felállás az az, hogy keddtől szombatig 7-fél10/10ig vagyok, bár volt már, hogy Rafid felhívott, hogy kedden nem kell menni, mert kevés ember van (ilyenkor Gavin mosogat), avagy volt már, hogy tovább kellett maradnom. A legextrémebb a hajnali 1 volt. Votl olyan is, hogy egy extra foglalás miatt déltől du. háromig külön bent voltam (aztán este vissza, persze). Kb 70 férőhelyes étterem, volt már - előre foglalt - 64 fős asztal. Nah az kemény... edények, étkészlet, tányérok (elő-, főfogás, desszert), esetleg segíteni asztalt leszedni, kaját kihordani, stb).

Fizetni jól fizet, hálistennek, sőt, karácsonyra még ajándékot is kaptunk Gavinnel. Összességében jó munkahely, csak a kezem (hüvelykujjam, fogás/szorítás) nehezen bírja. Elméletileg ezen a héten kezdek újra, bár lehet, hogy ez tolódik a kis forgalom miatt.

Egyébként ez a munka az oka annak is, hogy haza tudtam menni karácsonyra. Eredetileg úgy volt, hogy maradok, és ez így is maradt addig, amíg a barátaim el nem kezdtek szervezkedni, pénzt gyűjteni (ekkor már dolgoztam). Végül nem fogadtam el az ajánlatukat/kedvességüket/ajándékukat/szívességüket, de olyan beszélgetést indítottak el, ami rádöbbentette Anyát és engem is, hogy tulajdonképpen nincs akadálya a hazamenetelemnek, így, hogy a főnököm elengedett. Szóval a munkával kompenzáltam valamennyire a repülőjegy és a laptop árát, így a legjobb karácsonyi ajándékot kaptam: hazamehettem, mégha csak 10 napra is.

A hazajutás egyékbént egy külön kaland volt. Ugye az utolsó esszémet leadtam 14-én reggel, ezután semmi dolgom nem volt a munkán kívül. Aludni furcsa mód nem tudtam: hiába feküdtem le éjfél-hajnali egy körül mindig, 6-7-kor fent voltam. Ez meglepően hosszú nappalokhoz vezetett, amit igyekeztem kihasználni. Elmentem futni, vásárolni karácsonyra, vagy csak úgy nézelődni. Vártam közben a hazautat.

De.

Leesett a hó, ha jól emlékszem, csütörtökön (16-a). Ami a UK-ben azt jeletni, hogy megáll az élet: tavaly volt náluk először durva tél, és egyszerűen nincsenek felkészülve a hóra. Sem hókotró, sem elég só, semmi. Cardiffban konkrétan egy hét múlva is latyakosak és jegesek voltak az utak. London reptereiről nem is beszélve. Egyes exosztálytársaim (pl. Lilla) napokig szívtak emiatt. Liu szombat reggel indult el Londonba, vasárnap délután egy reptéren töltött éjszaka után visszajött, mondván, hogy kedden kapott új járatot a két törölt helyett (szombat délutáni és vasárnap reggeli).

Ez mind remek is volt, csak hétfő délután kiderült, hogy az újabb havazás miatt nincs se busz, se vonat Cardiffból Londonba. Én ekkor már éjfél óta nem aludtam, mert a vasárnap délutáni alvásom elhúzódott éjfélig, és gondoltam fent maradok estig, hogy korán le tudjak feküdni, majd kedd reggel a 6 órás eredeti buszomhoz időben felkelni. Próbáltunk intézni valamit: folyamatosan csekkoltuk a vonatokat, néztünk más buszjáratot, felhívtunk havert, hogy ki tud-e vinni minket. Még egy taxitársaságot is megkérdeztünk, hogy mennyiért vinnének el. 

Aztán nem bírtam tovább, lefeküdtem két órára. Felkeltettem magam fél9-kor, és kiderült, hogy a fél9-es vonatot nem törölték (!). Nagy sietve összepakoltuk a maradék cuccunkat, beszórtunk egy szatyorba kenyeret, felvágottat, vizet, felöltöztünk, majd elindultunk. Először próbáltuk hózni a bőröndjeinket, de végül javallottam Liunak a taxit, ugyanis gurulás helyett leginkább vonszoltuk őket. Ráadásul ahogy húztuk, összegyűjtötték a havat, így nehezítve a dolgunkat. Úgyhogy végül kitaxiztunk a vonatállomásra, és a meglepő módon viszonylag olcsó, 35 fontos (júniusban, mikor lekéstem a gépem, 100 fontért kaptam volna jegyet a vonatra!) jegyet megvéve a fél 10-es járatra felszálltunk, és így már éjfél előtt Londonban voltunk.

Paddingtonba érkezett meg a vonat, ahonnan várt ránk egy könnyű éjjeli séta Victoriáig (onnan indultak a buszaink a repterekre), a Hyde Parkon keresztül. Épségben megérkeztünk kb. hajnali 1-re. A vonatállomás szerencsénkre nyitva volt, így le tudtunk ülni, azonban k. hideg volt. Főleg hajnali négy körül... Ugye aludni lehetetlenség volt a pad és a hőmérséklet miatt. Filmet néztünk, dumáltunk, vagy csak bambultunk. Ittunk egyszer forró csokit/teát, meg vettem egy bagettet, de szar volt várni. Hatkor hálistennek kinyitott a Meki, amely nemcsak fűtött volt, de ingyen wifit is biztosított. Át is foglaltuk a buszjegyeinket, úgyhogy 10:40 helyett (jah, hajnalban egy sofőr nem engedett Lutonra kimenni - pedig az legalább fűtött lett volna! - mondván, hogy csak egy órával a foglalt időpont előtt utazhatok) 8:00-s jegyem lett, amivel 7:20-kor el is mentem. Ezután számomra csak egy rothadt hosszú várakozás következett, és végül a repülőm két órás késésével este 8-ra megérkeztem Magyarországra.

Liunak kiderült, hogy kommunikációs hiba miadt adták a jegyét a gatwicki gépre... úgyhogy kapott egy másikat Heathrowra. Hál' Istennek, ő is elérte, és rendben hazaért utánam egy órával. Lilla szintén aznap futott be, ő előttem 4-5 órával (még az esti színházjegyét is érvényesíteni tudta :)). Szóval a kedd volt a magic hazaérkezős nap.

 Az itthon töltött 10 nap pedig fantasztikusan telt a családom és barátaim körében, de mivel ez a "Beze Cardiffban" blog, ez nem ide tartozik. Aki akarja, nézze meg a fészbukra hamarosan felkerülő képeket, vagy kérdezzen személyesen. Bár aki ezt olvassa, az nagyrészt részt vett az események formálásában :)

Azért így a végén szeretnék pár személyes dolgot is megemlíteni.

Az első az, hogy - bár már tavaly óta ismerem - jóba lettem egy török sárccal, Erennek hívják. Voltam nála (egy toronyházban lakik a 14. emeleten - gyönyörű a kilátás!), és jót beszélgettünk. Voltunk együtt karácsonyi vásárt nézni, meg így órák között/előtt/után is mindig jót dumálunk. Szóval remélhetőleg az első international barátság is megszületik idekint (attól függ, hogy Alexet minek számítjuk XD).

Egészen megszerettem Elisát (olasz énekesnő). A J.Hodge-os allnightereim közben általában az ő válogatás albumát hallgattam, és azt kell hogy mondjam, hogy kiváló zenéket írt, és gyönyörűen énekel. Különösen ajánlom a "Heaven out of Hell" és a "Labyrinth" c. számát.

Befejeztem az előző bejegyzésben megemlített marketinges kurzust. Hat alkalomból ötször voltam, az utolsónál már csak aláírtam és eljöttem - borzasztó unalmas volt mindegyik. Elismerem, jó előadók voltak, még a témák is érdekesek voltak, csak egy hibája volt: én ezt mind tanultam tavaly. Semmi újat nem tudtak mondani. Mindenesetre elméletileg jogosult vagyok valamilyen Certificate-re, bár még nem kaptam meg. Utána kell járnom, hogy hogysmint jut a papír a birtokomba.

Mikor Liu elment (először, szombaton), utána kimentem a Bute Parkba fotózni. Azt hiszem, sikerült pár remekművet alkotnom. Bár nem szoktam szeretni a saját fényképeimet, ezt az albumot nagyra becsülöm. Persze kellett hozzá a tökéletes idő és hely: hóesés után két nappal, verőfényes napsütésben, felhőmentes éggel egy gyönyörű, fás-havas park. Ilyen helyen ki ne tudna szép képeket csinálni? Persze ott kellett hozzá lenni. Az album fészbukon látható, avagy katt ide: www.facebook.com/album.php.

.... és a fő attrakció: öt év után levágattam a hajam. 2006 januárjában kezdtem el növeszteni, copfom először 2007 júliusában volt. Régóta (azt hiszem a 18. születésnapom óta) tervezem, hogy levágatom, de csak most jutottam el tettlegességig. Eredetileg úgy terveztem, hogy a hazatérésem előtti hétfőn nyírom le, meglepetésként a reptéren rám váróknak. Végül az az előtt pénteken úgy ébredtem, hogy "ma vagy soha" (mint később kiderült, ez jó döntés volt - hétfőn ugye nem lett volna időm még ezzel is szórakozni). El is mentem, vettem egy CU-s sapkát, majd 3mm mindenhol... Megtartottam pár tincset, és haza is vittem :) Fura volt az első pár nap: mindig megpróbáltam kivenni a copfot a pólómból, mikor felvettem azt; meg vigyáztam, hogy ne érje víz zuhanyzásnál az akkor már kopasz fejemet. Egyébként a sok pozitív visszajelzés (alig pár ember mondta, hogy jobb volt a hosszú: apukám, nagymamám, egy-két barátom) és a határozottan kényelmesebb karbantartás miatt abszolút nem bántam meg a döntést.

Azt hiszem, eddig ez lett a leghosszabb blogbejegyzésem. :) Persze a sok kihagyott idő miatt illett is hosszan írnom. Remélem mindent pótoltam, ha nem, igykeszem legközelebb megemlíteni. Most lesz egy hónap "semmittevés", a következő órám ugyanis jan. 31-én van. Addig is: két esszé, meló, tanulás, edzés... 

Most pedig: jó éjszakát!

Pontosabban 2010 októberének a végén.

Az előző bejegyzéshez annyit, hogy még mindig várjuk a számlákat. Mivel szolgáltatót váltottunk (akit érdekel: Swalectől British Gasre), még szeretnének egy leolvasást, hogy utána küldhessék a szeretetcsomagot. Azért bízom benne, hogy havi 30 font/fő fölé nem fog menni, különben ciki van.

Másik fontos téma a munka. Voltam két hete egyetlen napot dolgozni, mint mosogató; úgy is nézett ki akkor, hogy maradhatok, miután elküldték a régi embert. De úgy látszik, hogy mégsem. Ellenben felvettek a MJRTom nevű cég, ami alkalmi melót tud biztosítani. Ez azt jelenti, hogy ha rögbimeccs van éppen Cardiffban vagy Newportban, akkor mi mehetünk sört osztani. Fel is avattak rögtön az egyik hétvégén, vonatozhattam Newportba. 35 fontot szereztem bruttó 7,5 óra munkaidővel (ebben benne van a vonatozás is ugye, bár ugye az 4 font volt, szóval 31). Mindegy, tapasztalat, és pénz, könyvelési szakszóval élve ugye "contribution" (nagy szakszó, tudom :D).

Sőt, a vonatút is nagyon jó volt. Bár csak negyed órába telt (Newport azt hiszem Cardiff közigazgatása alá tartozik), gyönyörű tájakat láthattunk, meg ugye az itteni vonatok mégis kicsit tisztábbak. Szóval ne standard MÁV vonatot képzeljünk el, hanem egy elsőosztályú IC-t. A meló is jó volt egyébként, jó fej kollegák, rendes menedzser és barátságos vásárlók jellemezték a délutánt.

Egyébként olyan érdekességek történtek velem, hogy elromlott a gitárom. Abszolút nem szólt (akusztikus állapotában sem). Végül rájöttem a probléma forrására, és megfelelő eszközök beszerzése - megtalálása - után állítottam a nyakon; azóta tökéletesen szól. Bár, mint utólag felfedeztem, az egyik pickupom meghalt. :(

Egyéb nyalánkságok: elromlott a melegvíztermelőnk a hátsó fürdőben; szar a radiátorom, és továbbra is dohos a szobám (főleg, hogy a hideg miatt többet tartom csukva az ablakot).

Újabban eljárok egy üzleti életről szóló előadássorozatra is, minden kedden 5-7 között. Elméletileg, miután túl vagyok a hatodikon, kapok egy oklevelet, hogy elvégeztem a tanfolyást. Nem tudom, hogy ez mire jó, de jól hangzik, meg talán tudok okosakat tanulni szakmába vágóan (bár a mai prezentáció a tavalyi Marketing modulomnak az összefoglalása volt: semmi új információ).

Így az egy hetes betegséges-megfázásból kilábalva pedig lassan újra elkezdünk edzeni a srácokkal. Beindult a tanulás is, szóval zajlik az élet. Megyek is, zajoltatom tovább :)

Bezony, mindenki legyen rám büszke... még csak két hét telt el, és máris újabb blogbejegyzés :) No, nem mintha annyian olvasnák, de mégis.

Az első hét munkája az nagyjából a takarítás volt. Mint kiderült egyébként, nem a fal volt penészes, hanem a szekrény hátulja, belülről. Letöröltem, a penész le is jött; csak a dohszag maradt. Az viszont olyannyira, hogy többszörös domestosos-egyébfertőtlenítős kezelés, valamint udvaron való szellőztetés után sem menekült. Volt, hogy egy-két napig jó volt, de még mindig érezni a szobában néha-néha (pedig végig nyitva az ablak - meg is fagyok). Úgyhogy epekedve várom a landlord válaszát, hogy kapok-e újat.

A szobám már ugye az első nap után viszonylag jól állt, a többi viszont szörnyű volt. Első nap a hátsó fürdőt vakartuk ki Jettel... a fekete wc-ből és csempéből, a mosdókagylóval együtt fehéret varázsoltunk. Citromillatot rendszeresítettünk, valamint felmostunk. Az elkövetkező két-három nap a konyha berendezésével és takarításával telt. Rengeteg pókháló-mentesítés, pakolászás és új szárító-étkészlettartó-vásárlás után szintén jól nézett ki. Persze, mivel a padlóra hetes sáros lábnyomok száradtak, úgy kellett felmosnom, hogy egyik kézben szivacs, másikban rongy, és térdenállva... jó móka volt. Taylor ugyanezt a nappalival játszotta el.

Azóta kicsit rendezkedtünk is, meg felkerült egy poszter, valamint kiraktunk pár piát a nappaliba (a Fütyi büszkén képviselteti magát az első sörb...sorban :), és kezd egész jó hangulata lenni a nappalinak. Voltunk IKEA-ban is, vettünk lámpát, hogy több legyen a fény (tipikus ikeás állólámpa). Megajándékoztam magamat egy kukával és egy új, normálisabb lámpaburával is, valamint egy zőcség is díszítőelemként funkcionál a szobában.

Még posztereket nézegettünk Liuval (töltöttem csomó régi plakátot)... pár fontért tud nyomtatni az építészsuliban; úgyhogy otthonosabb lehet a nappalink.

Új telefont is sikerült szerválnom, egy régóta áhított touchscreeneset. Ugyanis ugyanannyi pénzért, amit amúgy is minden hónapban elköltöttem telefonra 200-al több sms-t kaptam, valamint hozzám vágtak egy telót is :) Deal.

A második hét sulikezdésre való készüléssel és meló után rohangálással telt. Igyekszünk beindítani a főzés-forgót is... szóval megy az élet. Ma egyébként el is kezdődött az iskola. Az órarendem egyelőre nagyon jó (még jönnek a gyakorlatok, remélhetőleg nem rontja el semmi)

Monday
     13:10-14:50   Marketing Research (ami kb ugyanaz mint tavaly a Statistics and Research Methods)
     15:10-16:50   Operations Management (ez a választott tárgyam, de úgy néz ki, h egész jó lesz - van benne matek XD)

Tuesday
     13:10-14:50   Organisational Behaviour (ezt egy tavalyi nem éppen szeretett tanárom tarjta :S)

Wednesday
     09:00-10:40   Buyer Behaviour (csak szimplán boeaaa)

Thursday >> FREEEEEDOM! :D nincs órám...

cserébe: Friday
     09:00-10:40   Marketing & Strategy
     12:10-13:50   Managerial Accounting & Finance - sok matek, ezt várom...

Szóval tényleg egész jó, bár a duplaóráktól elszoktam tavaly. Ma például a két duplaóra annyi szünettel, hogy átérjünk az egyik épületből a másikba, eléggé fárasztó volt. Vissza kéne rázódni... :P

Kérdés esetén do not hesitate to contact me. Addigis, én most megyek, és izgalommal várom az első számláinkat... bízván abban, hogy nem lesznek túl magasak -.-

Úristen, fura megint innen, Cardiffból írni.

Mondhatnék kifogásokat, hogy miért nem írtam április óta, de úgyse hinné el senki, úgyhogy inkább bevallom az igazat. Szóval egyszerűen szörnyen összefolytak a napok az utolsó egy-két hónapban a múlt tanévben. Mindennap körülbelül ugyanúgy telt el... későn kelés, későn fekvés, kaja, alig-tanulás, stb. Egyszerűen nem volt miről írni. Később meg, mikor lett volna, kedvem nem volt, pedig tudom, nem nagy megerőltetés. Mindegy is, írok most, többek nyomására :)

Először is befejezném a tavalyi tanév történetét. A nagy egyhangúságban (pénz híján se utazás, se bulik) a változatosságot a vizsgák közeledte és a jobb idő jelentette. Egyre gyakoribb volt az, hogy kiugrottunk a Bute Parkba egy kis sétára/futásra/kintülésre/focira. Mikor Jet unokabátyja, AnhVu meglátogatott minket, még mozognunk is sikerült.

Aztán ahogy közeledett a vizsgaidőszak, a lelkiismeretemen is úgy nőtt a nyomás. Végül a szerdai vizsgám előtti csütörtökön kezdtem el könyvtárba járni - mint kiderült, elég jó hely a tanulásra: csend van, nyugalom, és nincs az a "kényszer", hogy a laptop előtt üljek és fészbukon lógjak végig... szóval szépen lassan haladtam az anyaggal, volt, hogy 4 órát lehúztam egyben, ami annak a fényében, hogy egész évben ritkán tanultam fél-egy óránál többet, hatalmas teljesítmény. A félév elején készített jegyzeteim életmentőnek bizonyultak egyébként. Sőt, a könyvtár kis kertjében (pad, fű, szánsájn, csönd) olvasgatva még olyan szörnyűnek sem tűntek.

A vizsgákra sok szót nem szeretnék vesztegetni. A kérdéseket vagy előre kiszámíthatóak voltak, vagy tanultam megfelelően minden témára, úgyhogy úgy éreztem, hogy korrekten sikerültek. A forma a januári/IB vizsgákra hasonlított, nem volt meglepetés. Mindegyiket szerencsésen megírtam, és mint az eredmények tanúsítják, nem is annyira rosszul, mint ilyen kevés tanulás után várni lehet:

INTRODUCTION TO ACCOUNTING                    81
STATISTICAL ANALYSIS AND RESEARCH METHODS     78
MARKETING                                     62
PEOPLE IN ORGANISATIONS                       72
PRINCIPLES OF BUSINESS MANAGEMENT             60
INTRODUCTION TO ECONOMICS                     75
CRITICAL SKILLS AND EFFECTIVE STUDY           43
BUSINESS ENVIRONMENT                          61

note: a Critical Skills egy 0 kredites kamutárgy, amivel 10 percet foglalkoztunk - nem számítandó :P

Ha így nézzük, 69,8%-os átlagom van (ha jól emlékszem), ami kerekítve megüti a First Degree színvonalát (70%-tól, a diákok kb. 4%-a) - ha így folytatom, még jól is elsülhet :)

A vizsga utána másfél hét meg talán a legjobb időszak volt, amit Cardiffban töltöttem. Elmentünk Liuval egyik nap egy naaagy, 19km-es sétára. Felfedeztük a város északi részét: jó volt látni másfajta házakat, utcákat. Mivel dombra sétáltuk fel közben (vagy hegyre?) ezért a kilátás is egészen fantasztikus volt. A szülinapomat pedig csónakázással ünnepeltük - találtunk a közelben egy ilyen kis parkot tóval. Egyékbént foci, lógás-lazulás és a jóidő hatására kezdtem úgy érezni, hogy otthon vagyok. Mikor végül elmentem haza, már-már hiányzott Cardiff. Azonban az első korty magyar levegő (mikor leszálltam a gépről) tudatosította bennem, hogy mi is az igazi otthon.

Nade, ne szaladjunk előre. Ugyanis az az elmenetel nem volt ilyen egyszerű... mivel 6:30kor indult a buszom, gondoltam felkelek 5kor. Reggeli, zuhany, stb. 6kor elindulok, leadom a kulcsot, és felszállok. Ehhez képest, 5:50kor hív Jet, hogy na mi van, nem megyünk (még jó, hogy ő fennmaradt éjjel). 10 perc alatt reggelivel együtt becsomagoltam a maradék cuccot, leadtuk a kulcsot, és elindultunk pontban 6kor. Huhh. Nade, abban a pillanatban, hogy kiléptünk a Hallból, a Megabus, amivel mentem volna, elhúzott mellettünk. Nem fél hétkor indult ugyanis, hanem hatkor. Ez az "aprócska" csúszás azt jelentette (mivel a következő busz csak háromnegyed nyolckor ment), hogy a gépemet - még ha csak negyed órával is - buktam. Új repjegy este 8-kor, 160 font. Szomorú Beze. Ideges mindenki. Fájt.

De végül épségben hazaértem, és ez a lényeg. :)

A nyár története pedig nem ide tartozik, mert ez a Life in Cardiff című blog. Szóval ugorjunk pár hónapot, egészen tegnapelőttig.

Ugye a lakást már kinéztük még februárban, le is foglaltuk, úgyhogy a címet régóta tudtam (12, Colum Road, CF10 3EG). Csak a házra nem emlékeztem így bő fél év távlatából. Az ideutam sikeresnek mondható a hazaúthoz képest: a repülővel nem volt gond, pontos volt; a buszon pedig jót beszélgettem egy walesi sráccal a röpke egy órás késés alatt (dugó + Pápa Londonban). 10-re meg is érkeztem az épp igen mocskos-koszos-dzsuvás-kuplerájos-penészes állapotú házba. Az ágyamon és a szobámban (földszint második szoba) dobozok tömkelegei (saját + minden egyéb nem használt cucc). Épp arra volt erőm-időm, hogy lepakoljam az ágyamról a cuccokat, előhalásszam az ágyneműmet, aztán bedőljek az ágyba.

A tegnapi napom volt igazán durva. Káoszból rendet teremteni. Szép lassan haladtam, és sokáig elég reménytelennek látszott a helyzet. Azonban délután 4-5 körül már kezdett látszani, hogy mi hol lesz; a fejemben is körvonalazódtak a dolgok. 8-ra mindennel kész voltam, amit aznapra terveztem: minden cucc elpakolva, elrendezve gyönyörűségesen. Képek fészbukon: http://www.facebook.com/album.php?aid=92391&id=1268352656&l=c9b7e1c60f

Este még elmentünk a Tesco-ba egy-két dolgot beszerezni. Ma pedig, a reggeli futás után levakartam az ablakomat (ami egyékbént a hátsó kertbe nyílik, és bár nagyobb, mint tavaly volt, nem nagyon tudok kereszthuzatot csinálni - nehéz így kiűzni a dohszagot, amit a két hónap bezártság és a ház nedvessége teremtett), ami nem volt könnyű. Most már hálistennek kilátni. A szobám ezennel elnyerte végső formáját. Még a szekrény mögötti penészedést kell megszüntetni, de azt hiszem, ez a maintainance ember (Rob) feladata lesz...

Jöhet a fürdő, a konyha és a nappali... szurkoljatok!

Ui.: Mégegyszer elnézést kérek a hosszú szünet miatt. Nem ígérem, hogy ezentúl gyakran fogok írni, mert ha nincs miről, hát nem fogok. Igyekszem egy ideig azonban gyakrabban update-elni, főleg amíg az év elejé készülődéseket (suli-wise) elmesélem.

Megpróbálom összefoglalni, hogy mi is történt az elmúlt három hétben; bár nehéz feladat lesz :)

Szóval, miután elmentek a fiúk, még volt két hét a tavaszi szünetből - gondolná az ember, hogy kemény ismétléssel töltöttem. Pedig nem. Sőt, mi több, ennél jobban semmittenni nehezen lehetett volna :D Na jó, azért az accounting anyagát sikerült átnéznem, ami sok előrelépést jelent, és a marketingbe is belekukkantottam, de hat vizsgám lesz mégis májusban.

Jet és Liu vettek egy csocsóasztalt még a szünet közepén, elég masszív darab, és 70 fontért annyira nem is vészes. Hadd ne mondjam, igen sok időt fel tud emészteni egy ilyen játékasztal :D Rengeteget játszottunk, volt köztük epic 40 perces meccs is (mivel elektronikus gólszámláló is van o.O!), de általában kis ötpercesekkel mulattuk az időt.

Többször sétáltunk is, elmentünk a Queen Streetre vásárolni, nézelődni, és körülbelül ezzel el is mondtam, hogy mivel telt a szünetem... a mai héten már volt iskola, de már nagyon vége-szagú. Utolsó órák, ismétlések - még három hét (kvázi kettő) van hátra, aztán reading week, majd májustól vizsgák. Megkaptam a vizsgaidőpontokat is, egészen jól van elosztva:

Introduction to Economics     13/05    09:00     3hrs     +HÉTVÉGE
People in Organisations           17/05    09:00     3hrs
Introduction to Accounting    20/05    09:00     3hrs     +HÉTVÉGE
Business Environment       a   24/05    13:00     2hrs
Marketing                               26/05    09:00     3hrs
Stats & Research Methods     28/05    09:00    3hrs

Mivel 28-án végzek is, ezért valószínűleg előrébb hozom a hazautamat, és már 7-8-a körül otthon leszek - ma jártam a recepción, és azt mondták, hogy csak beadom a kulcsot és lelépek (semmi aláírandó vagy hasonló nincs), ha esetleg zárva a recepció, akkor bedobom a postaládába. Oké :)

Ma voltunk kint a Bute Parkban, ugyanis az elmúlt héten - lekopogom - megjött a jó idő (ahogy hallom, Pesttel ellentétben). Nem mondom, hogy az az igazi tavasz van, mert most kint a törülközőn megfagytunk ingben-pólóban-pulcsiban (kin mi volt) a hűvös szél miatt; viszont hétágra süt a nap, és keddig a hőmérséklet is elég jó volt. Szóval csak így tovább, drága időjárás!

Most pedig a friss levegő és a napsütés után azt hiszem, alszom egy órácskát. Szép álmokat!

Ui: Dani, mikor sétáltunk Jettel pár napja egy szépet Cardiffban (felfedezőút volt félig-meddig), találtunk egy Guiness sörözőt :D ráadásul a vártól kb két percre volt :S bocsi, majd jövőre ;)

Sziasztok kedves Olvasók! Megint eltelt három hét, bocsánat, hogy nem írtam. Most igyekszem pótolni, amit tudok, meg különben is, Anitának jövő héten van a szülinapja, és mondta, hogy írjak valami szépet :P

Először is kezdeném azzal, hogy megjött a Principles of Business Management vizsga eredménye is. Akik olvastak blogot januárban, azok tudhatják, hogy ez volt az, aminél igencsak gyötörtek kétségek, hogy bukni fogok (picit más kérdésre válaszoltam, mint ami fel volt téve). De alaptalannak bizonyultak a rossz érzéseim: 60%-al a top 17%-ba kerültem, ami, figyelembe véve, hogy a 400 diákból majd 100 megbukott, szerintem egészen jónak számít. Aberconwayos társaim eredménye: kettejüket meghúzták (és ez 100%-ban ad vizsgajegyet; bár ha 40% alatt van egy tárgy, a többi meg jóval felette, akkor egy ilyen bukás még belefér - nem kell évet ismételni) 25 és 38%-al, egy pedig 41%-osat írt. Ahogy azonban Alex volt kedves visszakérdezni, nem engem minősít, hogy csak én nem buktam meg :D Nade, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az első akadályokat sikeresen vettem.

Ezután gőzerővel vártam Csabit és Danit: múlthét pénteken indultak a Népligetről busszal. Péntek este kifejezetten korán lefeküdtem, de mivel utolsó tanítási nap volt a tavaszi szünet előtt, így mindenki bulizott. Ez természetesen azzal járt, hogy hazaérkezéskor sikerült felébreszteniük, ami után vissza se tudtam aludni: 3 óra alvás után indultam a reggeli fél7-es busszal Londonba. Ott sétálgattam picit, aztán befutott Daniék busza: gondoltam egy fél óra múlva, a check-in után már le is szállnak, de nem így lett. Először levideóztak mindenkit, majd megnézték az útlevelüket még a buszon. Majd leszálltak, és mint a reptéren, átnézték a kézipoggyászaikat, meg a zsebeiket. Átsétáltatták őket a fémdetektoron. Eközben kiszedték a buszból a cuccokat, átvilágították és egy kutya is körbeszaglászta őket... összesen 1,5 órát álltak ott, mire végre elengedték őket, ami szerintem így Schengen és EU mellett különösen gonoszság...

Szóval végre sikerült elindulnunk városnézni, bár az idő nem volt a legszerencsésebb; tipikus brit szürke-esős időjárás volt. Átmentünk a Vauxhall (ejtsd: Opel) hídon, végigsétáltunk a parton. Láttuk a London Eye-t, dehát a 18 fontos árat és a legalább 1 órányi sort látva inkább kihagytuk. A parlamentjük egészen tetszetős, dehát a Duna Királynőjét (igen, a magyar kollegájára gondolok) erősen alulmúlja. A Big Ben-t pedig alig vettem észre: számomra egy picit csalódás volt, hogy milyen pici. Szépnek szép, de az Ecseri úti templom sem csúnya, és van ugyanolyan magas :D Közben esett az eső, mi fáradtak voltunk, úgyhogy kajáltunk (hol máshol, mint egy mekiben? XD). Aztán folytattuk a körutat: Tower Bridge (ami szép meg jó, de a kék festék a korláton és a tartókábeleken kifejezetten undorító), hosszú séta után Trafalgar Square (szép épületek, szobrok, de szintén méretileg nem nagy szám), majd vissza Victoria állomásra. A lábunkat lejártuk, én például keddig sántítottam a bal lábamra: tudom, gyenge vagyok :P

Szóval all-in-all London egy kicsit csalódás volt. Az átlag színvonal valóban magas, szép meg modern házak vannak, de semmi nem olyan extra kiugró; semmi nem ragadott meg igazán. Budapest szerintem ezerszer szebb.

Miután két órát ültünk (vééégre) Victorián, majd még fél órát késés miatt, elindultunk busszal haza (=Cardiff). Kb. hajnali kettőre meg is jöttünk, és igen hamar ágyba dőltünk. Mit ne mondjak, az egésznapos mászkálás után nagyon jól esett a frissen húzott, puha ágy :) Aludtunk is másnap délutánig... ezek után a napok főleg pókerezéssel teltek. Első nap (vasárnap) még ddr-eztünk is; meg természetesen beiktattunk egy cardiffi városnézést, sőt, szerdán az öbölbe is lesétáltunk. A napi rutin azonban ez volt: délután 3-4-kor kelés, kajálás, vásárlás, este iszogatás, nagy nevetések (a poénok témájáról és minőségéről nem ejtenék szót, mert nem feltétlen blogképes :P legyen elég annyi, hogy egy férfitársaság jól érezte magát :D), meg pókerezés.

Az utolsó nap volt a koronázás. Danival sikerült ingyen bejutnunk a várba szuvenyírvásárlás után. Ez úgy történt, hogy aki cardiffi lakos (vagy itt dolgozik), az igényelhet ingyenes belépőt (öt éves időtartamra), feltéve, hogy ad két igazolványképet és bizonyítja, hogy itt lakik. Namost, ez utóbbit egy banki papír jelentette volna, nekem azonban csak a kis Aberconway-es kártyám volt. Az emberke azonban rendes volt, és legyintett, majd kiállította a kártyát :) Daninál pedig megkérdeztük, h az idegenvezetők bemehetnek-e ingyen... bólintott, bár először csak annyit látott, hogy valami magyar szöveg van az igazolványon. Szóval rendes volt, de bejutottunk. Várakozásaimmal ellentétben megérte :) Nagyon szépek a szobák, a dining hall, könyvtár, meg gyönyörű a kilátás a toronyból.

Este pedig Mao hívott át magához bulizni. Csinált húslevest (bár kínai származású, Tatán járt gimibe, most pedig harmadéves építész itt Cardiffban), meg mézes-mustáros sertést, úgyhogy nagyon jót lakmároztunk. Ezután a táncszőnyeg, a wii és az alkohol játszotta a főbb szerepet az este folyamán, ami egy igen jó, szórakoztató és vidám éjszakát jelentett :) Mivel Csabiék busza 6-kor indult, le sem feküdtünk aludni: hazajöttünk, ettünk, összeszedelődzködtünk, aztán kikísértük őket... könnyes búcsú után pedig elindultak haza.

Mondanom sem kell, hogy a nap hátralévő részét alvással töltöttük; valamint én ébredés után takarítással és rendrakással...

Ui: ezúton is szeretnék gratulálni nagynénémnek és nagybátyámnak, Mariannak és Mikinek: unokatestvéreim születtek tegnap - Máté és Míra, ikrek :))

Most csak egy rövid bejegyzés a héten begyűjtött eredményekről:

Study Skills - a rendszeres blogolvasó biztos emlékszik az első féléves kamutantárgyra, amelynek értéke 0, azaz nulla kredit. Mondanám, hogy érdemes volt bejárni órákra, de ez nem igaz... A lényeg az a 10 perc munka volt, amit decemberben kellett alkotni: egy plakátot kellett csinálni BÁRMILYEN business managementhez kapcsolódó témából. Úgy döntöttünk annó, hogy az iPod marketing mixéből fogunk nagysikerű posztert összeeszkábálni. Az sikerült belőle, hogy az egyetlen ábra az én teljesen élethű (hehe :D) iPodom volt. Piszkozatot írtunk, de végül nem tisztáztuk: mindenkinek kivágtuk az adott papírjából a részletet, és összeragasztgattuk (!) egy nagy A4-es lapra. Mit ne mondjak, gyönyörű lett. Viszont, a hétfőn kapott papír tanulsága szerint 43 pontot ért (gondolom 100ból, bár nem biztos :P). A lényeg viszont, ez a papír egy CERTIFICATE :D. Bizonyítvány arról, hogy ezt a module-t teljesítettem... oda van írva az aljára, hogy "very well done." :P Röhejes :D:D

A másik eredmény az a statisztika vizsga volna. Kicsit komolyabb vizek :) 91%-ot kaptam, amivel a kurzuson a tulajdonképpeni 2. helyet értem el, 350 emberből (lett egy 94%-os, meg még két 91-es). Ez nagyon jót tett az önbizalmamnak; motivációmnak azonban kevésbé használt: erre a vizsgára mindössze 2 órát tanultam. A Prince of BusMan-re bezzeg, amit elrontottam (jövőhéten tudjuk meg várhatóan az eredményt), arra meg egy hétig készültem: kérdezem én, minek? :P Lényeg, hogy matekból - még ha felejtek is valamennyit - a briteknél jobb vagyok :D Bár ezen az, aki ismeri az GCSE vagy A-level matek oktatási anyagot, nem csodálkozik. Sajnos nagyon több matek nem lesz a kurzuson (max. könyvelésnél, de ott sem az a lényeg), de ez is jó volt :)

Most pedig irány a várakozás az utolsó vizsgaeredményre... drukkoljatok! ;)

Igen, Lilivel ellentétben én még mindig nem találtam melót... így viszont továbbra is áll a mondása, azaz tőlem, a nem bölcsésztől, kérdezheti, hogy kérek-e sültkrumplit :D Bár jobban örülnék neki, ha visszakérdezhetnék ugyanúgy... anyway, aki nyárra bármilyen rész- vagy teljes munkaidős munkát tud (1 hónap, július) az legyen kedves szóljon! Köszönöm.

Először is a workshop. Van egy SIFE (Students in Free Enterprises) nevű - szerintem egyékbént kétemberes :D - kezdeményezés itt az egyetemen; és ennek keretén belül múlthéten valamint ezen a csütörtökön voltak előadások. Mindkét alkalommal két-két, nálunk tapasztaltabb ember beszélt marketingről és rendezvényszervezésről: előző héten cardiffi diákok, akik még egyetemre járnak (3-adéves business studentek). Sőt, az egyik srác, Mark ajánlott egy olyan lehetőséget is, hogy részt lehet venni egy jótékonysági est szervezésében; természetesen ingyen. Cserébe kapunk tapasztalatot és egy aláírt CV-t, ami későbbi munkakeresésnél szerintem igen hasznos lehet. Szóval egyszer-élünk alapon feliratkoztam, aztán majd még eldöntöm, hogy akarok-e a vizsgák előtti utolsó 1-2 hétben sok időt ilyenre szánni, de mivel ez talán fontosabb, mint a %, menni fogok.

Második héten (most csütörtökön) egyébként saját üzletet vezető két igen sikeres ember (az egyiknek még egyetemi végzettsége sincs, és Wales 2. legnagyobb rendezvényszervező cégét vezeti!) tartott előadást. Elmondták, hogy mire kell figyelni, ők hogyan kezdték, stb. Mindkét héten egyébként elég egyértelmű és magától értetődő dolgokat hallottunk, de említettek egy-két hasznos tanácsot/tippet is. Mindenképpen megérte elmenni; már csak azért is, mert ilyen irányban szeretnék munkát keresni, és jó tudni, hogy létezik (még ha hatalmas is a túljelentkezés).

A dobozok pedig: most értünk haza Jettel és Liuval - voltunk raktárat foglalni nyárra. Ugyanis a kiköltöztetésünk innen júni 14-én esedékes, a házba pedig július 1-jétől mehetnénk... szóval két hétre kéne foglalni, de hogy Simonéknak (aki voltak olyan rendesek, és átviszik majd a cuccainkat a raktárból a házba, mivel ők nyáron beköltöznek) legyen idejük, több időre fogjuk véglegesíteni. (Egyelőre 10font foglalót fizettünk.) Meg vettünk egy adag dobozt is, 50% kedvezménnyel: így mégiscsak könnyebb lesz kihasználni a magasság adta lehetőségeket a kb 3nm alapterületű raktárban. Jó volt egy nagy adag dobozzal hazasétálni... nem akarja valaki megmasszírozni a hátam? :P

 Jééé, már megint eltelt egy-két hét :P Sajnálom, hogy nem írtam, remélem aki akart, az kontaktált velem... igazából sok érdekes, említésre méltó dolog nem történt, ami meg igen, azt most igyekszem megosztani Veletek.

Szóval, most már biztos, hogy jövőre is Cardiffban fogok lakni; ha anyagi helyzetem nem engedi, akkor dolgozni fogok - de aláírtuk a szerződést a Keylet irodával (elég minőségi egyébként, eddig úgy tűnt legalábbis - kopp,kopp). Jövőre tehát, most már hivatalosan is, Colum Road 12 alatt fogunk lakni heten (Taylor, Simon, Quan, Tuti, Jetli, Liu és jómagam). Ugye 250font/hó, a nyári hónapok (ha nem költözünk be) félárom, rezsi kb 20font/hó. Egyébként vicces például, hogy az irányítószám hogy változott meg: eddig CF10 3EJ volt, most CF10 3EG (!!) lesz majd XD Remélem sikerül megjegyezni. Billentyűzeten egészen két karakterrel odébb van :O

Nade, más jó hír, egy kis rosszal vegyítve. A kérdéses Principles of BusMan eredményemet még mindig nem tudom, pedig már eléggé tűkön ülök... nem szeretnék visszajönni augusztusban, reményeim vannak egy jóféle Csibetáborra inkább ;) Szóval, ugyan erre még várni kell, azonban a decemberben leadott People in Organisations esszémet (röviden: PinO) visszakaptam. Ez volt az - remélem akkor leírtam -, amibe nem fektettem időt. A tantárgyat első félévben egy összevissza, szeleburdi tanár tartotta, rendszerezetlen jegyzetekkel, felismerhetetlen struktúrával. Kamutárgy amúgy is; így meg pláne rossz volt. Szóval elolvastam a feladatot, kinyitottam a könyvet, megkerestem nagy nehezen az ideillő jegyzeteket, googleöztem pár cikket (csak hogy jól nézzen ki a bibliográfia :P), majd egy az egyben elmondtam azt, amit a tanár a jegyzetben (gondoltam egyetemen ezt nem értékelik, hisz önálló gondolkodás kell, stb). Át se olvastam, ami miatt később meg is kaptam az egyetlen kritikát: rossz fogalmazás. 70% lett ^^ (1st degree-t érő dolog)... megintcsak annyit tudok mondani, hogy IB rlz. Óje.

Szóval ezenkívül próbálok tanulgatni, helyes mederbe terelni az alvási rendszeremet, gitározgatni... és repül az idő. Már csak egy hónap, és jönnek a látogatóim. Addig is (najó, lehet, hogy még előtte is írok :P) viszontlátásra!

Valahogy ugyanaz az érzésem van, mint az első szemeszterben volt. Amíg nem volt iskola, egyszerűen hihetetlen lassan telt az idő; minden nap hosszúnak tűnt. Most, hogy megint kell órákra járni, még fel sem keltem, már vacsora van. Aztán este, aztán már alvás, hogy megint kelhessek... mókuskerék rlz.

Egyébként nem sok minden új dolog történt. Visszakaptuk a Marketing Assignmentet (ha még emlékeztek, 2500 szavas Burger King marketing environmental analysis, decemberben kellett leadni), és 63%-os lett (40%-os súlyozással ez ugye 25%). Ez így elsőre nekem kevésnek tűnt, de itt úgy látszik, már azt értékelni kell, ha 50-60% körül/felett van. A diákok 4%-a kapott it 1st-öt (>70%), 46%-a pedig 2.1-et (60-70%), és én is ide tartozok. A tanár azt mondta, hogy ez elsőévestől nem rossz teljesítmény. Azért én igyekszem hajtani a 70% felettire... apró elégtétel csak, hogy Aberconway Hallból ebből is én írtam a legjobbat.

A vizsgaeredményekről még mindig semmi hír, ellenben a jövőhét elején (ergó holnap-holnapután) környékén kapjuk vissza a PinO (People in Org.-s) esszénket, amit szintén decemberben kellett leadni. Szörnyű volt a tanár, én nem értettem az anyagot, úgyhogy összekamuztam 1500 szót (az egész tantárgy egyébként kamu), kíváncsi vagyok, hogy mit adnak rá. 20%-ot ér a végső jegyben.

Más, világi problémáim most éppen a betegségem - hasmenés, gyengeség; valamint a wc eldugulása. Hálistennek már megoldódott, de idegesítő, hogy átlag kéthetente egy-másfél napig szinte használhatatlan... és ez, párosítva az előző említett dologgal vicces kimenetelű lehet. Nem ragozom.

Amint történik valami különleges a mindennapi rutinon, edzésen, tanuláson és főzésen kívül, ígérem, azonnal írok megint :) Addig is legyetek jók, ha tudtok (8)...

Elkezdődött. Mit ne mondjak, mintha véget sem ért volna decemberben, minden megy ugyanúgy tovább, apróbb változásokkal. Ilyen például, hogy az előző szemeszterből csak egyetlen tanárom maradt meg, minden más tárgyból csere volt... valamint az órarendem is módosult (egyelőre előnyére, majd a tutorial-ek után kiderül, hogy mi hogy lesz).

Szóval, először is órarend: hétfőre és keddre csoportosultak az óráim, mindkét nap 4-4 van, + előreláthatóan még 3 tutorial 2-1-es arányban elosztva hétfő javára. Ezután mindennap egy-egy órám lesz, noha a pénteki duplaóra. Viszont csütörtökön nincs délután semmi, azaz elméletileg - lekopogom - szabad vagyok tíz után. Hacsak nincs munka, ami pedig sajnos még mindig nincs :(

Helyszín: képzeljétek el, szörnyűséges dolog történt!!! Már nem minden órám itt szemben van, a kényelmes 2-lépés távolságra. Hétfő reggelente (!) negyed órát kell sétálnom, hogy beérjek a helyszínre (tudom, szörnyű XD)... ami egyébként a Student Union Great Hallja (ahol a Companies' Fair volt szeptemberben), ahol felállítottak ilyen "ideiglenes" padokat. Elég vicces, ha hátradőlök, a mögöttem ülő padja is megy az támlával. Nem a legjobb...

 Tanárok. Részletesen? Jó. Közgázból többet tanultam a hétfői két óra alatt, mint az előző félévben. Ő - hála a jó égnek - nem csak felolvassa a jegyzeteket, hanem magyaráz, többször elmondja a dolgokat, és hagy időt jegyzetelni (megjegyzem, gépelve is alig tudom követni még így is, képzelem milyen lenne kézzel...). Logikus, összeszedett, felfogható, motiváló.
Business Environment (üzleti környezet) - új tantárgy, a kétes-vizsgakimenetelű Principles of BusMan helyett. Mivel még csak Intro lecture-öm volt - délben lesz az első "normális" - sokat nem tudok mondani róla, bár a tanár jónak tűnik, a témák azonban kevésbé; majd kiderül.
A legnagyobb meglepetés: People in Organisations (Emberek cégeknél - fordításért nem kritizálni, hat óra van :P)... előző szemeszterben a kedves tanár össze-vissza magyarázott, a diabemutatók fityinget sem értek: nem voltak koherensek, nem használt fejléceket, nem tudtam, hogy mikor kezdődik új téma, és mikor ugrik vissza előzőre - szörnyű. Ez az új tanár, bár kicsit fura (értsd: szemöldökrángatós, idiótán vigyorgós), még ha unalmas dologról is, de jól magyaráz, összeszedett, és érthető. Sokat nőtt az esélyem arra, hogy nem bukok meg avagy a nem-megbukáshoz nem kell 1 hónapig tanulnom éjjel-nappal.
Research Methods (kutatási módszerek), a Statisztika utódja (hivatalosan Statistical Analysis and Research Methods) ... isssszonyat unalmasnak hangzik, a tanár meg, ugyan jó fej, és szabadelvű (engedi, hogy MI válasszuk ki, hogy melyik tutorial-időpontban szeretnénk menni), tipikusan az olvassuk-fel-a-szöveget-a-képernyőről típus. A tantárgy meg rémisztő... különben is, google rulez XD
Marketingből is új tanárt kaptunk, de ezek vagy nagy barátnők, vagy csak simán hasonlítanak. Ugyanolyan magyarázás, precizitás; mintha semmi nem változott volna...
Ugyan könyvelésem nem volt még, de abból ugyanaz a - kitűnő - tanár van...

Vizsga. Ugye három volt, egy necces (?), kettő viszonylag jól sikerült érzésre. Nah ez utóbbiból az egyik, az Accounting (könyvelés) 70%-os lett. Ez így kb a top 20%-ba kvalifikál (nekem tetszik :P). Különösen felértékelődik, hogy elméletileg - ahogy ma Marketingen elmagyarázták - így osztják a diplománál a jegyeket: 40% alatt bukás, 40-49% - third (=harmadik), 50-59% 2.2, 60-69% 2.1, és 70% felett 1st (first - első), ami a kitűnőbbek közé tartozik, és keveseknek adatik meg. Hajtani kell :) A másik, ami miatt tetszik az eredmény, hogy Aberconway Hallból se lett jobb senkinek (Jonnak 65%, a lányok meg 40% alatt - szegényeknek rossz napjuk volt :( )

Szabadidőmben egyelőre annyi történt még, hogy vasárnap - végre sikerült - Gyűrűk Ura Trilógia Napot tartottam. Ez magával vonzott egy reggel 9-es kelést, ami valljuk be, szokásomhoz (12-1) képest igen korai volt, és így egész nap hulla voltam... nem minhta sok dolgom lett volna :D Kiültem a konyhába a laptopommal és később Simon hangszóróival; majd elkezdtem. 683 perc. Végignéztem. Elejétől végéig, néha társasággal, néha egyedül. Több, mint 11 óra tömény LoTR. Majd csodálkoztam, hogy éjjel gyűrűkurásat álmodtam....

Ma egyébként 10-ig kell leadni az Economics Assignmentemet, és ezzel némi "pihenő" van esszék terén. Most csak a szimpla tanulás marad; valamint melóvadászat. Ha pedig nyárra valaki tud júliusra munkát otthonra, szóljon légyszi!!! Köszi ^^

Már megint egy hete nem írtam, de hát ha nincs semmi érdekes, miről írjon az ember... na, lényeg, hogy most lett. De ne olyan sietősen, kezdjük az elmúlt héttel.

Hétfőn a blogírás után délután rájöttem, hogy az egyik esszékérdést, amiről azt hittem, hogy nagyon jól megírtam, elrontottam. De annyira, hogy tök másról írtam (nyelvi ínyencség volt a megfogalmazása), ami ugye 0%-ot jelentene arra az esszére (a másik meg nem lesz szerintem 80%, hogy kompenzálja azt), és akkor bukás... aztán kiderült, hogy nem teljesen másról írtam, csak egy részéről annak, amit kellett volna. Bízzunk a legjobbakban.

Az accountingra (szerdán volt; = könyvelés) egész nap tanultam. Mit ne mondjak, rég nem tanultam ennyit egy nap, délelőtt fél12-től este 7-fél8-ig körülbelül, egyszer tartva egy félórás szünetet + vacsi. De megérte, egészen könnyűnek találtam a vizsgát. A három feladatból egyen gondolkoztam, ami nem is ment teljesen, a másik kettő jó volt.

A statisztika pedig egy vicc volt. Másfél órát (sem) készültem rá, és ha a magyarázataim és a számolásaimat nem rontottam el (nem hinném, hogy sokat hibáztam volna, de majd meglátjuk) akkor 70-96% között bárhol lehet. Legrosszabb esetben is 60%, úgyhogy jónak kell legyen. Amúgy is (sajnos?) csak 20%-os súlyozású... És itt szeretnék megint egy mondatot dedikálni az IB-nak: megéri. Konkrétan a High Maths-ből táplálkoztam a vizsgán.

Pénteken ezután tartottunk egy vége-a-vizsgáknak-igyunk bulit, a Student Unionba menvén; és mit ne mondjak, az egyik legjobb buli volt itt Cardiffban. A hétvégén relaxálás volt, nagy semmittevés, no meg vasárnap főzés. A múltheti brassói után most ismét (szeptember után) kaptak pörköltet, de egészen jól sikerülhetett - a pirosarany is ízlett nekik :P - mert mindenki duplán szedett. Juhhéj :)

A hétfő kedd pedig háznézéssel telt. Tegnap láttunk egy olyan lepukkant sz**t, hogy hihetetlen, ilyen putriszintű. (@L225/m) Délután már sokkal impresszívebbeket is láttunk, volt egy kicsi de minőségi, csak mint később kiderült róla, igen rossz hírű környéken van (magas a bűnözési arány). Láttunk egy egészen korrektet, de azt végül elvetettük, problémák voltak penésszel és a tulajjal a mostani lakók szerint. A harmadik az pedig itt van a Colum Roadon (most is ott lakok, csak kicsit feljebb), és nekem nagyon tetszett. Erre még visszatérek. Mindhárom 250-265font/hó körül mozgott.

Ma (kedden) a CPS nevű cégnél próbálkoztunk. Mutattak két házat, az első korrekt volt, csak kicsit messze; a másik jó helyen de penészedett. Délután visszamentünk a Keylet-hez (hétfő esti cég), hogy mutassanak másik városrészben is házakat (Roathban, Cathays helyett), mert azt hittük, hogy messzebb van. Ugyanakkor azt is kértük, hogy a tegnap estit (nevezzük 2-esnek) is mutassák meg a Colum Roadon. Ott kezdtünk, mm a CRoad-on, de két másik házat is megnéztünk (1es és 3as). Nagyjából mind hasonló stílusú; lakók szerint kb 20-30 font/hó számlákkal (víz-gáz-villany-tv/net) és jó tulajokkal, nagy szobákkal, elfogadható minőségű bútorzattal. Mivel ezek tetszettek, nem is mentünk Roathba. Az 1est elvetettük, mert a 2es és 3as többet nyújtott, viszont ezen a kettőn nagyon sokat vitatkoztunk.

Mindkét ház emeletes, kis hátsó kerttel (nem láttuk, nem igazán használatosak), pincével (sajnos elég alacsony, kb 160cm, pedig próbateremnek tökéletes lett volna :P lehet, hogy így is az lesz, csak ülve gitárzunk...) 7 korrekt méretű szobával, franciaággyal. A 2esben három fürdő volt (én ezért érveltem mellette, szerintem 7 emberre kell ennyi), viszont kisebb konyha. Extraként volt egy nagyon pici, kb 2x3m-es extra 8. hálószoba, vendégeknek vagy tárolásra. A 3asban viszont hatalmas volt a konyha, ami mások szerint kell; és inkább feláldoznának 1 fürdőt (itt csak kettő van)... végül 4:3 arányban a 3as lett megszavazva, úgyhogy gyorsan vissza is mentünk a Keylet-hez lefoglalni.

Jó lett végül, hogy azt választottuk, mert mire odaértünk, ott volt egy másik csoport, akik akkor foglalták le a 2-eskét. Ezzel a vita le is lett rendezve. Tehát a jövő évi címem: 12 Colum Road, Cathays, Cardiff (ir.számot még nem tudok). Most kellett fizetni 73font "agency fee"-t a közvetítésért; meg februárig - mikor aláírjuk a teljes szerződést - 300font bond-ot kell leadni (ezt egy év után visszakapjuk). A szerződés egy évig szól, július 1-től júni végéig; nyáron féldíjat kell fizetni, akkor a cucc maradhat, mi nem. Ha valaki azonban be akar költözni, maradhat is teljes díjért. (Ennek nem kell egységesnek lenni, tehát beköltözhet 2 nyárra, 5 meg csak szeptembertől.) A "rent" tehát 250font/hó lesz plusz számlák, ami körülbelül annyira jön ki, mint itt, Aberconway Hallban. Ott franciaágyak lesznek, itt viszont tágasabbak (talán) a szobák, és van mosdótál minden szobában. Valamit valamiért :)

Szóval a housing megoldva. Most már csak melót kéne keresni...

Kedves mindenki, bocsánat, hogy az elmúlt héten nem írtam, mentségemre legyen az ezen a héten történő három vizsgám... szóval, hogy mi is történt... kezdeném azzal, hogy elég hamar sikerült visszarázódnom az itteni életbe. Úgy látszik, az agyam tényleg külön mappákban tartja az otthoni meg az itthoni életemet. Budapesten olyan volt, mintha sose hagytam volna el, és itt szintén ez az érzés kerülgetett. Persze azért az otthon töltött három hét kicsit feltöltött :)

Vasárnap elmentem a nagyteszkóba, ami jó fél óra séta ide, meg lidlbe is, úgyhogy kajám is lett egy csapásra. Aztán a hét rutinosan telt: beosztottam az időmet a vizsgatanulásra. Egyik nap egy témát olvasok el, másik nap jegyzet, majd még egy téma, stb. Főleg a mai Principles of BusMan vizsgámra készültem, hiszen a háromból ez az egyetlen, ami féléves tantárgy, és így 100%-os súlyozású. A tanár a 18 témát leszűkítette nekünk 8-ra, mondván, hogy ezekből várhatóak kérdések. Úgy gondoltam, hogy kettőt nagyon jól megtanulok, másik kettőt is esszéírási szinten, és az elég lesz. Úgy is néz ki, hogy elég lett; legalábbis a nagyon-megtanulós témák egyikéből írtam egy gyengusz esszét, a kevésbé-megtanulósból pedig egy viszonylag jobbat - feltéve, hogy nem értelmeztem félre a kérdést...

Még van egy könyvelés és egy statisztika vizsgám, amikre ugyan még nem tanultam, de "csak" 20%-ot érnek az évvégi jegyben. Ami külön jó, hogy statiksztikát - legalábbis a nagy részét - már vettem IB High Matekon, úgyhogy, míg elég sok diák küszködik vele, nekem az remélhetőleg jobban fog menni. Jah, és IB. Ismét előjött egy remek tulajdonsága. A vizsga egy hatalmas Sports Hallban (parasztias nevén tornateremben :D) volt, kb 600 diákkal... viszont a vizsgakörülmények teljesen olyanok voltak, mint IB-n. Tudom, hogy sima érettségin is ilyesmi a dolog, de azért mégis jó volt látni, hogy volt asztalszám (annó ez egyéni kód volt, IB-sok, rémlik még a 0680 meg a 003 stb? :P), ugyanúgy ki kellett tölteni az elején egy lapot kódokkal, hány füzetet adtunk be, melyik kérdést válaszoltuk meg. Felolvasták az elején, még ha nem is olyan hosszan, hogy mit nem szabad; szóval eléggé ismerős érzés volt :)

És ami még történt a múlt héten: excesszív fekvőtámasz-verseny Jetli ellen Liuval (mi nyertünk XD neki 350 volt, míg Liunak 170, nekem 200, azaz 370 :D), egy kis honvágy, egy kis főzés, vásárlás, új órarend és cooking-rota nyomtatás, pihentetésképpen Plants vs Zombie-zás (ajánlom mindenkinek ;), hóesés és mínuszok (bizony, itt a UK-ben. Talán hallottátok, máshol mínuszrekordok vannak és akadozik a közlekedés. Itt nagyrészt le vannak fagyva a járdák, meg -2 és 2 °C között van a hőmérséklet, de extrém körülmény nincs - azért az jó, hogy télies a hangulat :)).

Most azt hiszem alszom egyet, hiszen máskor ilyen körül kelek, most meg öt órája fent vagyok, túl egy két órás vizsgán - már naaaagyon kellett wc-re mennem a végén XD és még utána egy fél órás út haza o.O - meg egy kis tanuláson. Szóval aztán főzés, mert cseréltem tegnap Jettel, majd tanulás a szerdai csodára.

Tanuljatok Ti is, mert az jó ;)

 Najó, azért annyira nem küzdök vele :) Lényeg, hogy sikeresen megérkeztem, és ugyanaz az érzésem van, mint mikor hazamentem: egyszerűen minta a köztes időszak (ugye akkor a 3 hónap ittlét, most a 3 hét ottlét) kiesett volna, és ott folytatnám, ahol abbahagytam. Kis változtatásokkal mondjuk; például el kéne kezdeni tanulni :D

Az utam a keveréke volt a fantasztikusnak és az elmennek-az-easyjetesek-meg-a-csehek-a-francba-nak. A felszállásig nem volt gond: eljött család, barátok, hogy integessenek; Danival még utoljára beoltottuk egymást, úgy istenesen, Márciusig, majd felszálltam. Hálistennek itt nem kellett előbányászni a laptopomat, mint hazafelé, sőt, a körömreszelőmet se szedték el mint 'extremely dangerous weapon' - jó, talán azért, mert a bőröndbe raktuk :D Miután sikerült egy rágót megvennem 350Ft-ért, felszálltunk, ahol is bejelentette a pilóta, hogy max 50 perces késéssel, de minimum negyed órással fogunk csak tudni felszállni, mert a cseh irányítótoronyban valami nem stimmel. Remek. Cserébe meg lehetett látogatni a pilótafülkét, ami nem jött össze, mert az elindulásig végig hatalmas sor állt.

Végül a tervezett 16:05 helyett 16:45-kor mondta a pilóta, hogy akkor ugye biztonsági övek, de öt is elmúlt, mire elrugaszkodtunk a kifutópályától. Nah és itt jött a fantasztikus rész: azt hittem, hogy a köd miatt nem fogok sokat látni, de minden tisztán és tökéletesen látható volt. Budapest felülről is gyönyörű. A Templom tér alapján kiszámoltam, hogy hol a házunk, integettem is; majd végig tudtam követni az Üllői utat: Ecseri úton a templom, Népligetnél a Nagykörút kereszteződése, aztán láttam a Várat, a Lánchidat, az Erzsébet hidat, majd úgy az egész várost kivilágítva. Gyönyörű volt, és ezért megérte várni háromnegyed órát.

Gond nélkül mentünk, és bár először azt hittem, hogy le fogom késni a csatlakozásomat, végül minden gond nélkül elértem a buszomat; majd Victoria Coach Stationnél (London) a másikat is. Na, ezen már nem bírtam, és el is aludtam rövid úton, Bristolig fel sem ébredvén. Végül leszálltam a Student Union-nál, és hazasétáltam. Időről annyit, hogy azt hittem, hogy melegebb lesz mint otthon. Itt fagyott, sőt, a reptéren még hómaradványokat is láttam.

A fogadtatásra nem lehet panaszkodni. Épp pakoltam ki, mikor nagy üvöltözést hallottam az ablak alól, hogy "BEZEEEE": épp akkor jöttek többiek haza buliból. Aztán nagy ölelkezések-kézfogások. Jó őket is újra látni :)

Hihetetlen, de jól aludtam. Mondjuk lehet, hogy azért, mert fáradt voltam. A matrac tényleg szar, sokkal keményebb mint az otthoni, és rövidebb is. Majd alkalmazkodok. Addig is viszont, amíg újra alszok: takarítás, vásárlás, meg elrendezni a sok új cuccot. Kicsit barátságosabb így a szobám azokkal, amiket hoztam. De kell is, hiszen csak öt és fél hónap múlva megyek haza. Pontosabban 162 nap és 10 óra múlva ...

 ... itthon vagyok.

Még csak egy napja sem, de már tudom, hogy azért az otthon az otthon :) Szóval tök jó, de mivel ez a blog nem erről szól, rövidre fogom. Lehet élőben keresni ha tényleg hiányzom XD

Január 2-án indulok vissza, 3-án érkezek meg... addig is: kellemes ünnepeket minden kedves olvasónak!

I'm going home

1

Így, egy igen jól sikerült karácsonyi buli után, hajnalok hajnalán kelve, hogy Liut felébresszem, majd utána délután 3ig aludva, és most éppen pakolás közben írom a blogom. De azt hiszem, tulajdonképpen csak a szám a lényeg: 1.

Akkor holnap ;)

2

... azaz kilenc kerek nap (pontosabban 2 nap, 03 óra, 52 perc és 31 mp) múlva fog leszállni a gépem Ferihegy 1-re. Mit ne mondjak, már nagyon várom. Oké, hogy jó itt, meg megszoktam, meg szeretem meg élvezem, de azért otthon az mégiscsak otthon. Úgyhogy mágyák haza!!! 

Mai kommentjeim:

a) Vége a sulinak!!!! A mai két accouting lecture-rel január 25-ig hivatalosan nincs több tanítási órám nekem bizony! Gyí-há :P

b) Ábéd:

c) Este meg karácsonyi buli/ivászat/secret-santa (magyarul: ajándékozás). holnap csomagolás, rendrakás. holnapután koránkelés -.- de megéri, nemigaz? :P

7

... azaz kilenc kerek nap (pontosabban 7 nap, 00 óra, 35 perc és 39 mp) múlva fog leszállni a gépem Ferihegy 1-re. Mit ne mondjak, már nagyon várom. Oké, hogy jó itt, meg megszoktam, meg szeretem meg élvezem, de azért otthon az mégiscsak otthon. Úgyhogy mágyák haza!!!

Tegnap nem írtam. Mert ugyanarról szólt a napom, mint ma: sokáig alvás, esszéírás/olvasás... najó, este jót dumáltunk a srácokkal, egészen sokáig kint voltunk a konyhában; és végülis alkoholmentes házibulit tartottunk. Néha ilyen is kell :)

Ma meg... hmm, vettem még pár ajándékot, aztán esszét írtam, aztán most megyek főzni, még utoljára itt idén. Aztán esszé. Mert ez a People in Organisations akkora kamutantárgy, hogy hihetetlen; undorító. Pfuj de utálom :( wháh...

9

... azaz kilenc kerek nap (pontosabban 8 nap, 21 óra, 29 perc és 48 mp) múlva fog leszállni a gépem Ferihegy 1-re. Mit ne mondjak, már nagyon várom. Oké, hogy jó itt, meg megszoktam, meg szeretem meg élvezem, de azért otthon az mégiscsak otthon. Úgyhogy mágyák haza!!!

Egyébként ma nem volt valami hűdeszuper napom... kiderült, hogy két vizsgám helyett három lesz januárban (eddig igen cseles megfogalmazással ringattak abba a hitbe, hogy csak júniusban lesz), így a tanulási tervem - azaz hogy mikor nem tanulok XD - felborult. Aztán óra végén elhagytam a gyűrűmet; szerencsére azért rövid keresés után - köszi Csaba ;) - megtaláltuk.

Aztán elmentem karácsonyi ajándékot vásárolni Jettel Queen's Streetre. Természetesen már az a bolt ami kellett volna zárva volt. Nem baj. Legalább sétáltunk egy jót, meg láttuk a korcsolyapályát. 8.50 bérléssel együtt, hát nem olcsó, mit ne mondjak. Viszont ami vicces, az az, hogy az én limitált korcsolyatudásommal ott - a két biztonságis embert leszámítva - én lennék a király :D A legtöbben a falba vagy egymásba kapaszkodnak, aki nem, az is bukdácsol, kanyarba mindenki kézzel egyensúlyoz. Tök fura belegondolni, hogy tavaly még én is ilyen voltam :)

Ami jó hír, hogy körülbelül mindenből befejeztük az anyagot (nem körülbelül, mindenből). Tehát jövőhéten vagy elmaradnak órák (hétfőn öttől, kedden a két marketing, pénteken a 3 utáni órák), vagy már csak ismétlünk rajtuk, meg vizsgára készülünk. Azokat szoktam szeretni :) Így értelmet nyer az a kevéske, amit tanultam ...

Holnap jön a 8. Addig is, szép álmokat!

Houston, az utas készen áll, kezdjék meg a visszaszámlálást: 

10

... azaz tíz kerek nap (pontosabban 10 nap, 1 óra, 58 perc és 22 mp) múlva fog leszállni a gépem Ferihegy 1-re. Mit ne mondjak, már nagyon várom. Oké, hogy jó itt, meg megszoktam, meg szeretem meg élvezem, de azért otthon az mégiscsak otthon. Úgyhogy mágyák haza!!!

Már érezni a végét... karácsonyi vásár - imádom! -, jégpálya - 8fontért - drága -, karácsonyi fények; modulokból már csak ismétlünk (ismételjük azt, amit nem tanultunk meg XD - duplán rossz érzés, hogy ismét nem tudjuk :D); szóval lehet tudni, hogy valami készülődik.

Egyébként az időjárás is kezd téliesre fordulni - lehet érezni a levegőben a tél-illatot. Meg hát azért már csak télikabát kell néha-néha. Jelen pillanatban 6 fok leledzik. Amit viszont nem szeretek, hogy sötét van odakünn. Ez különösen akkor nyomasztó, ha mondjuk péntek este házibuli van, fent van hajnanli négyig az ember; másnap délután 4kor kel és MÁR sötét van -.- nah az a legrosszabb.

Offtopic: megnéztük ma Lilyvel az uszodaárakat. Hátha - így 6 év ígérgetés után - megint elkezdek úszni. Most motiváló erő lehet, hogy többen mennénk. 20 font az évi bérlet, ami 50%os kedvezményt adna az egy-egy belépéshez, ami így 1,45 font lenne 2,9 helyett. Nem mondom, hogy olcsó, dehát otthon például még drágább. Majd meglátjuk karácsony után.

Addig is, jó estét kívánok! 

De mielőtt a tárgyra térnék, csak néhány szó a különbségekről az otthoni és az itten szórakozóhelyek között. Az egyik kedvenc törvényem az az, amelyik tiltja a dohányzást a pubok, disco-k és egyéb szórakozóhelyek épületén belül. Ki lehet menni a legtöbb helyen egy elkerített részre (ha belépős a dolog), ahol elszívhatod a cigit; viszont feleslegesen nem mérgezed a társaidat... és ami extra, hogy a ruhám se lesz iszonyat büdös egy-egy bulizással töltött este után. A másik plusz szolgáltatás, ami már-már mulatságos, hogy a legkisebb pub-ban is lehet hitelkártyával fizetni. Előnyös tud lenni, ha az ember sokat akar költeni :P

Nade jöjjön az átverés része az egésznek. Ez csak részben fog Cardiffhoz kötődni, a személyes életemhez még kevésbé, ellenben az olvasókéhoz lehet, hogy nagyobb mértkében. Magyarországon ugyanis H1N1-hisztéria van. Oltasd be magad! Minél hamarabb! Pff... Akkor most elmesélem, hogy mennyivel józanabb az Egyesült Királyság kormánya. Kaptunk ugyanis szórólapokat (kis füzeteket, igazából), amik leírják, hogy mi is az a "swine flu", mit csináljunk, hogy megelőzzük, stb. Ami otthon halálos veszély és MEGFOGSZHALNIOLTASDBEMAGAD2RUGÓÉR, az itt egy egyszerű probléma. Javasolják, hogy mindenki gyakran mosson kezet, zsebkendőbe tüsszentsünk és köhögjünk, valamint azt utána rögtön dobjuk ki. Ha elkaptuk a vírust, akkor ne menjünk el otthonról, kérjünk meg barátokat/rokonokat/szomszédnénit, hogy vásároljon meg hozzon gyógyszereket. És akkor most idézném (saját fordításban) a legfontosabb részt:

"Van-e oltás a malacinfluenzára?

A jelenlegi szinten NINCS. Ez a fajta influenza nem olyan, mint a évszakhoz kötődő: egy teljesen új fajta vírus terjeszti. Vakcina csak akkor fejleszthető ki, ha egy megadott láncot felismernek (elkülönítenek), és ez után is hónapokba telik az előállítása.

Az Egyesült Királyság kormányai megegyeztek az előállítókkal, hogy amint kifejlesztették az oltást, készleteket fognak szerezni."

Szóval az egész átverés. NINCS OLTÁS. Úgyhogy akik sok sci-fi-t olvasnak, azok elgondolkodhatnak, hogy vajon mikro-robotokat oltottak-e beléjük, akik átveszik az irányítást a test felett szép lassan?? Akik reálisabban tekintenek a dologra, esetleg megnézhetik, hogy milyen cég importálja az oltást; netán valamelyik magasrangú politikusunknak ismerőse? Vagy netán az amerikai orvosok tényleg zsenik, és ők 12 hétre a vírus megjelenése után már meg is találták az ellenszert? Jah, és a magyarok rendeltek 6 milliót, amivel a "lakosság 40%-a oltható be." Majd ezt is magyarázza el valaki...

Hm. Az ember észre sem veszi, úgy elrepül az idő... hihetetlen, hogy szeptember milyen lassú volt; de ahogy több idő telik el, egyre gyorsabban telik. Az utolsó hónap egyszerűen eltűnt, és már ott tartok, hogy kedden le kell adni a 40%-ot érő marketing essayt. Remélem jól sikerült/fog sikerülni; mert 40% a bukási határ minden tantárgyból, ergó ha ezt megírom 100%-ra (amit azért kétlek - IB után tudom, hogy kb mire számíthatok) akkor nem kéne többet marketinget tanulni, átmennék simán...

Hogy mi történt az elmúlt két hétben? Sokminden, mégis semmi. Voltam többször a városban; és rájöttem, hogy mivel jól osztottam be a pénzt, lesz miből karácsonyi partyra forralt bort venni :) 11-én ugyanis egy házi Aberconway karácsonyt, jómagam szervezésében. Húztunk neveket is ajándékozáshoz; nem árulom el, hogy kit húztam, bár úgyse értené, ha nézné is a blogomat; mindenesetre csomózok neki egy karkötőt, majd felrakom a képét.

A héten egyébként beteg voltam, ami nem volt túl jó; viszont itt nagy előny, hogy betegen is be lehet járni iskolába. Ugyanis arra nagyon betegen is - én meg még az se voltam - képes az ember, hogy felkeljen, vánszorogjon 1 percet, leüljön, bambuljon 50 percig, majd megint vánszorogjon 1 percet. Szóval nem hagytam ki órákat, aminek nem feltétlenül volt értelme :)

Egyébként haladunk az anyagokkal, a közgázt például már be is fejeztük: egyik órán kijelentette a tanár, hogy akkor ez volt a vége (hétfőnként van két óránk, 1től és 5től), és az 5 órás óra elmarad. Tapsvihar... aztán, hogy a jövőheti 1órás órán (azaz holnap) esszéírós óra van, elmondja, hogy majd májusban a vizsgán mire figyeljünk; és az öt órás óra elmarad... tapsvihar :D Majd mondta, hogy az utolsó héten "surgery class" lesz, azaz átlalunk, előre feltett kérdésekre fog válaszolni... az öt órás óra pedig: menjünk kocsmába :D Jó, hát ha ez tanári utasítás, nem fogunk ellenkezni, nyilván :)

Jah, még egy szó a fűtésről: van. Durván 8/9-től 13:00-ig, majd 14/5-től 22:00-ig. Éjjel nincs, éjjel hideg van (bár valamennyi fűtést biztosít a falon körbefutó melegvizet biztosító cső)... viszont ha megy a fűtés meg lehet dögleni a melegtől. Totál nyitott ablaknál is bekönnyeztem a melegtől az asztalnál ülve. Szóval nem tudnak egyensúlyt tartani. Vagy fűtsenek végig normálisan, vagy nem tudom, de ne így. Olyan remek, mint a csaprendszerük: vagy leégeted magad, vagy lefagyasztod magad (ugye külön meleg- és hidegvizes csap van a mosdónál), de persze a hidegvizes csap csak akkor jéghideg, ha kezet akarok mosni. Ha üveget szeretnék megtölteni hideg vízzel akkor mindjárt langyosabb lesz -.-

Most megyek, csomózok még egy picit, aztán irány az ágy. Jó éjszakát!

PS: Már csak bő két hét, és otthon vagyok ;)

Kritikát kaptam. Hogy lefagyott a blog. Hádeilyet?!?! Nem fagyott ám ez le, él ez még, csak nem írok olyan gyakran, mint szoktam :) Ugyanis letelepedtem, rutinosabb lett az életem, és így nem történik annyi minden. Így aztán picit ritkítottam a bejegyzéseken...

Jut eszembe bejegyzések. Miért nem szólt senki, hogy tök értelmetlenül kezdődik a Halloweenes bejegyzésem? :D Végül is csak maga a buli maradt ki... ami valami ilyesmi lehetett:

Életképek Cardiffból

Halloween. Sok jelmezes figura, de csak pár kreatív. Volt amerikai szabadságszobor, nagyranőtt gyilkos bébi, Joker (Liu), Wallace (jómagam)... a többi ijesztő, véres szörnyeteg leginkább... Jó, érdemes még megemlíteni FairyJet-et, azaz Nguyen Tamás Bay-t egy rózsaszín harisnyában rózsaszín szárnyakkal és szívecskés mellbimbókkal... Viszont Liuval ketten szerintem remek kis arcfestéssel nagyon originál jelmezünk volt... egyébként hajnalig buli. aztán alvás.

Nah és akkor a mai bejegyzés folyt. köv.:

A héten mik történtek? Semmi extra... beléptem a felettünk lévő lakás főzőkörébe. Ugyanis nálunk az első hét után megszakadt az a nemes hagyomány, hogy mindenki másnap főz, és akkor mindig van kaja... ugyanis kb két-három embernek van érzéke a hatból ahhoz, hogy főtt-szerű kaját tegyen az asztalra a tűzhelynél eltöltött 1 óra után. Szóval a fenti lakás Jon vezetésével írt egy listát, hogy melyik nap ki főz, ki mosogat, takarít tűzhelyet avagy asztalt. Ugye hatan vannak, a hét pedig hét napból áll, így hát beszálltam, és az első hét után azt kell mondjam, nem bántam meg. Ugyanis így heti egyszer kell főzni/venni kaját; a többi nap meg csak ott "terem" :) Megéri...

Pénteken nem a szokásos helyen voltak az óráink. A Julian Hodge Lecture Theatre-t ugyanis rádiózás céljára lefoglalta valami iskolaelnök bácsi; így kénytelenek voltunk a Reardon Smith L. Theathre-be menni. Mit ne mondjak, megérte. Egyrészt jólesett végre a változatosság, meg az, hogy picit sétálhattam óra előtt. Ugyan szakadt az eső - egész héten random időjárás volt végig szürke felhőkkel (viszont itt most 10 fok van otthon meg 4 XD) -, de a csodálatos esernyőm megvédett (ugye, lányok? :)) Szóval odaértünk, és körülbelül egy igazi színház tárult a szemem elé. Padok nem voltak, tehát nem tudtunk min írni, csak ülések voltak (inkább előadásokra és színházra tervezték mint igazán tanulásra), viszont szerintem az épület belülről gyönyörű volt - rengeteg mélybordó függöny, kárpit, sok fa és díszítés... és ami külön tetszett, hogy a Nemzeti Múzeum hátsó részében volt mindez.

Két órám volt csak ott, egymás után, ugyanis a könyvelő tanárom nem akart ilyen kis helyen órát tartani (szűkebb ülések, és a 450-500 férőhely helyett csak kb 300)... bár ettől nem kellett volna félnie: mindkét órán kb 100an voltunk :P Gondolom a többiek nem vették a fáradságot, hogy elvonszolják magukat olyan "messzire". Viszont ami pozitív csalódás volt, hogy a statisztika tanárom, akit amúgy is bírtam (ősz, poénos, jófej emberke, aki még jól is tanít) odament a színpadon álló zongorához, kinyitotta, lejátszott pár skálát meg egy rövidke dallamot, becsukta, visszasétált a mikrofonhoz, várt egy picit majd elkezdte az órát. Nem tudom miért, de zenészként nőtt a szememben :)

Miről írjak ... jah, tudom. Fordítottam angol dalszöveget magyarra, életemben először. Úgy, hogy nem csak a jelentés maradt meg úgy-ahogy (ugye mindenkinek mást jelent, ne feledjük), hanem még énekelhető is a dalra :) Facebookon a note-ok között megtalálható ;)

És így végére slusszpoénnak a mai vacsora; ugyanis ez megérdemel egy külön bekezdést. Simonnak holnap lesz a 23. születésnapja (ezúton is SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!! - majd Taylor talán egyszer lefordítja neki :P), és ennek tiszteletére össznépi vacsorázás lett tervezve. Jon, a séf szerepében - szegény - egész nap a konyhában sürgött forgott... volt marha- és disznóhús, három-négyféle krumpli, zöldségek, yorkshire-puding, rengeteg desszert, öntet, pia... felsorolni is nehéz. Mit ne mondja, rég ettem ilyen finomat - étterem-szintű volt. Ami külön jó volt, hogy összetoltunk 4 asztalt a 4-es lakás konyhájában (ami a legnagyobb), és ott volt a Aberconway veleje. Legalább 15-en voltunk, de szerintem még többen (fbookon várhatóak képek). Jó mulatás, kajálás volt, jól esett meg jött. Tökéletes befejezése a hétvégének.

Amit még az is emelt ám - hehe, azt hitted, hogy az előző bekezdéssel vége is a bejegyzésnek?! Hát nem, még írok hahahaaaa :D - hogy kiderült, hogy még egy gitár leledzik itt a koleszban. Ráadásul BALKEZES!!!! Most komolyan, mekkor az esély arra, hogy az itt lévő 6-8 gitárból kettő balkezes? :P KICSI. Ami mégfőbb, hogy akusztikus (pontosabban elektroakusztikus), és egészen jól szól... így pótolhatom az akusztikus-gitár iránti vágyamat (ugye az enyém otthon van, ide "csak" elektromost hoztam) :) Jó tudni, hogy két balkezes gitáros van... gyíhá ^^

Azt hiszem mára ennyi... majd még írok :))

PS: életemben először bontottam pukkantót :D Tök jó, meghúzom és konfetti :D Nagyon menőőőőő XD (tudom, hogy gyermekded öröm, de akkor is :))