Sziasztok kedves Olvasók! Megint eltelt három hét, bocsánat, hogy nem írtam. Most igyekszem pótolni, amit tudok, meg különben is, Anitának jövő héten van a szülinapja, és mondta, hogy írjak valami szépet :P

Először is kezdeném azzal, hogy megjött a Principles of Business Management vizsga eredménye is. Akik olvastak blogot januárban, azok tudhatják, hogy ez volt az, aminél igencsak gyötörtek kétségek, hogy bukni fogok (picit más kérdésre válaszoltam, mint ami fel volt téve). De alaptalannak bizonyultak a rossz érzéseim: 60%-al a top 17%-ba kerültem, ami, figyelembe véve, hogy a 400 diákból majd 100 megbukott, szerintem egészen jónak számít. Aberconwayos társaim eredménye: kettejüket meghúzták (és ez 100%-ban ad vizsgajegyet; bár ha 40% alatt van egy tárgy, a többi meg jóval felette, akkor egy ilyen bukás még belefér - nem kell évet ismételni) 25 és 38%-al, egy pedig 41%-osat írt. Ahogy azonban Alex volt kedves visszakérdezni, nem engem minősít, hogy csak én nem buktam meg :D Nade, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az első akadályokat sikeresen vettem.

Ezután gőzerővel vártam Csabit és Danit: múlthét pénteken indultak a Népligetről busszal. Péntek este kifejezetten korán lefeküdtem, de mivel utolsó tanítási nap volt a tavaszi szünet előtt, így mindenki bulizott. Ez természetesen azzal járt, hogy hazaérkezéskor sikerült felébreszteniük, ami után vissza se tudtam aludni: 3 óra alvás után indultam a reggeli fél7-es busszal Londonba. Ott sétálgattam picit, aztán befutott Daniék busza: gondoltam egy fél óra múlva, a check-in után már le is szállnak, de nem így lett. Először levideóztak mindenkit, majd megnézték az útlevelüket még a buszon. Majd leszálltak, és mint a reptéren, átnézték a kézipoggyászaikat, meg a zsebeiket. Átsétáltatták őket a fémdetektoron. Eközben kiszedték a buszból a cuccokat, átvilágították és egy kutya is körbeszaglászta őket... összesen 1,5 órát álltak ott, mire végre elengedték őket, ami szerintem így Schengen és EU mellett különösen gonoszság...

Szóval végre sikerült elindulnunk városnézni, bár az idő nem volt a legszerencsésebb; tipikus brit szürke-esős időjárás volt. Átmentünk a Vauxhall (ejtsd: Opel) hídon, végigsétáltunk a parton. Láttuk a London Eye-t, dehát a 18 fontos árat és a legalább 1 órányi sort látva inkább kihagytuk. A parlamentjük egészen tetszetős, dehát a Duna Királynőjét (igen, a magyar kollegájára gondolok) erősen alulmúlja. A Big Ben-t pedig alig vettem észre: számomra egy picit csalódás volt, hogy milyen pici. Szépnek szép, de az Ecseri úti templom sem csúnya, és van ugyanolyan magas :D Közben esett az eső, mi fáradtak voltunk, úgyhogy kajáltunk (hol máshol, mint egy mekiben? XD). Aztán folytattuk a körutat: Tower Bridge (ami szép meg jó, de a kék festék a korláton és a tartókábeleken kifejezetten undorító), hosszú séta után Trafalgar Square (szép épületek, szobrok, de szintén méretileg nem nagy szám), majd vissza Victoria állomásra. A lábunkat lejártuk, én például keddig sántítottam a bal lábamra: tudom, gyenge vagyok :P

Szóval all-in-all London egy kicsit csalódás volt. Az átlag színvonal valóban magas, szép meg modern házak vannak, de semmi nem olyan extra kiugró; semmi nem ragadott meg igazán. Budapest szerintem ezerszer szebb.

Miután két órát ültünk (vééégre) Victorián, majd még fél órát késés miatt, elindultunk busszal haza (=Cardiff). Kb. hajnali kettőre meg is jöttünk, és igen hamar ágyba dőltünk. Mit ne mondjak, az egésznapos mászkálás után nagyon jól esett a frissen húzott, puha ágy :) Aludtunk is másnap délutánig... ezek után a napok főleg pókerezéssel teltek. Első nap (vasárnap) még ddr-eztünk is; meg természetesen beiktattunk egy cardiffi városnézést, sőt, szerdán az öbölbe is lesétáltunk. A napi rutin azonban ez volt: délután 3-4-kor kelés, kajálás, vásárlás, este iszogatás, nagy nevetések (a poénok témájáról és minőségéről nem ejtenék szót, mert nem feltétlen blogképes :P legyen elég annyi, hogy egy férfitársaság jól érezte magát :D), meg pókerezés.

Az utolsó nap volt a koronázás. Danival sikerült ingyen bejutnunk a várba szuvenyírvásárlás után. Ez úgy történt, hogy aki cardiffi lakos (vagy itt dolgozik), az igényelhet ingyenes belépőt (öt éves időtartamra), feltéve, hogy ad két igazolványképet és bizonyítja, hogy itt lakik. Namost, ez utóbbit egy banki papír jelentette volna, nekem azonban csak a kis Aberconway-es kártyám volt. Az emberke azonban rendes volt, és legyintett, majd kiállította a kártyát :) Daninál pedig megkérdeztük, h az idegenvezetők bemehetnek-e ingyen... bólintott, bár először csak annyit látott, hogy valami magyar szöveg van az igazolványon. Szóval rendes volt, de bejutottunk. Várakozásaimmal ellentétben megérte :) Nagyon szépek a szobák, a dining hall, könyvtár, meg gyönyörű a kilátás a toronyból.

Este pedig Mao hívott át magához bulizni. Csinált húslevest (bár kínai származású, Tatán járt gimibe, most pedig harmadéves építész itt Cardiffban), meg mézes-mustáros sertést, úgyhogy nagyon jót lakmároztunk. Ezután a táncszőnyeg, a wii és az alkohol játszotta a főbb szerepet az este folyamán, ami egy igen jó, szórakoztató és vidám éjszakát jelentett :) Mivel Csabiék busza 6-kor indult, le sem feküdtünk aludni: hazajöttünk, ettünk, összeszedelődzködtünk, aztán kikísértük őket... könnyes búcsú után pedig elindultak haza.

Mondanom sem kell, hogy a nap hátralévő részét alvással töltöttük; valamint én ébredés után takarítással és rendrakással...

Ui: ezúton is szeretnék gratulálni nagynénémnek és nagybátyámnak, Mariannak és Mikinek: unokatestvéreim születtek tegnap - Máté és Míra, ikrek :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.