Najó, de. Mégpedig sokan, és otthon :) De ne szaladjunk előre.

Ha minden igaz, október végén írtam utoljára. Ami nem ma volt, sőt, mondhatnám, hogy tavaly, és még igaz is lenne. Egyébként most így elgondolkodván, hogy miről is írjak, elolvastam a tavaly januári (a visszaérkezésem utáni) meg azután következő pár blogbejegyzésemet, és meglepődtem, hogy milyen gyakran és mélységben tájékoztattam az olvasókat mindenféléről :) Mondjuk védelmemre legyen az a tény, hogy az iskola ugyanúgy zajlik, a nyilvános naplóvezetés meg nem teljesen az én műfajom. Most is csak többszöri biztatásra és olyan érvekre hallgatván, mint "jó lesz később visszanézni" írok. De azt elismerem, hogy jó szórakozás volt a tavalyi posztokat olvasni... 

Szóval ezer s egy dolog történt velem az utolsó bejegyzés óta. Igyekszem viszonylag bőven mégis lényegretörően megírni eme eseményeket.

Az első főbb dolog az volt, hogy elromlott a laptopom. Acer Aspire 5920Z, két és fél évig volt a tulajdonomban, isten nyugosztalja. Videokártya problémái voltak, tippem szerint, ugyanis egy képernyő helyett 6 kicsit mutatott, sokszor be sem kapcsolt. Szétszereltem, portalanítottam (nagggyon durva porcicák voltak a hűtő körül!), össze... semmi. Megrázogattam, és ekkor láss csodát, ismét működött! De mielőtt elkezdtem volna örülni, csak egy napig. Pont addig, amíg minden adatot lementettem róla. Aztán rájöttem, hogy csökkentett módban ezt bármikor tudom folytatni, sőt, nagyjából dolgozni is lehet rajta, de azért mégsem ez az igazi. Rendeltem egy újat, (Dell Inspiron 15R - a kockáknak :)), meg is érkezett pár napon belül (először kedden romlott el, csütörtökön rendeltem az újat, keddre jött meg), de pont az az időszak kellett volna nagyon tanulásilag... Mindenesetre megvan az új laptop, arról írok. Akit érdekel a régiből alkatrész, szóljon :D

Egyébként volt haszna is a laptop elromlásának. Persze az anyagi vonzat (430 font o.O -.-) nem ezek közé tartozott... Viszont cserébe amíg nem volt itthon számítógép, kénytelen voltam eljárni a Julian Hodge (ha emlékeztek még, tavaly ott volt az óráim többsége, a kolesszal szemben) épületbe, amelyben az előadóterem fölött van egy számítógépterem, ún. "Study Centre". Lényegében egy hatalmas terem legalább 100-120 géppel, ha nem többel. Van wc is, napközben IT segítség, valamint külön laptop-area (üres asztalok dugaszokkal). 

A terem leírása azért lényeges, mert felfedeztem, hogy - a saját szobámmal ellentétben - itt kiválóan tudok tanulni. Mivel négy esszém volt határidős karácsony előtt, elkelt egy jó tanulóhely. Az elsőt (nov. 22.) már itt kellett befejeznem a laptop hibája miatt (ez egyébként az Operations Management esszém volt: Business Process Improvementről, és 64%-os lett), a másodiknál és a harmadiknál azonban már magamtól jöttem ide. Meglepően tele van egyébként éjjelente: éjfélig szinte alig lehet helyet találni, és csak 1 körül kezd  ürülni. Ha határidő van, akkor 3-4 körül is még jó 50 ember látható, ha nem, akkor viszont alig 10-15, azok is főleg távol-keletiek (most semmi rasszizmus, csak tényközlés, hogy én ketten voltunk fehér arcok). Jettel látogattuk egyébként sűrűn (kb két hétig) a helyet: jót lehetett szórakozni tanulás mellett, és a munka is gyorsabban ment. El is kellett, mert a Buyer Behaviour és a Marketing & Strategy esszém határideje december 1-je és 3-a volt, szerda és péntek. Ez eddig oké, de az elromlott laptop miatti időkiesés (najó, és a saját lustaságom miatt) volt egy hetem megírni a két esszét összesen 4500 szó értékben.

A BB-re még viszonylag "sok" időm volt: egy nap research, egy nap tervezés, két nap írás. Szerdára kész is lettem (4 körülre megírtam, 10-kor volt határidő). Este még megírtam a maradék Learning Log-ot M&S-re (és most nem Marks and Spencerre gondolok), ugyanis ott az assignment két részből áll: 15%-ot adó 8 Learning Logból (minden héten kaptunk egyet, darabonként öt kérdéssel, tutorial-ek helyett - kísérleti módszer, de nekem jobban bejön, mert könnyebb lesz velük ismételni) és a 25%-ot adó 2000 szavas esszéből. Na ez utóbbit már két nap alatt kellett megírnom. Szerda éjjel ugye megírtam a LL-okat + kutatás és olvasás (egészen effektíven kigyűjtöttem az esszébe kerülő lehetséges forrásrészleteket/idézeteket felcímkézve, hogy másnap azonnal tudjam idézni), aludtam egész nap, majd elmentem dolgozni 7-től (munkáról bővebben mindjárt). Hazaértem, aludtam egy órát, aztán éjféltől "crack on", gondoltam. Jet végig mellettem ült, segített, és 8-ra kész is lettem a remekművel mindenestül. 9-kor bementem az órára, 10-kor a szünetben leadtam az esszét, majd vissza órára, 11-ig. Hazaértem, aludtam 6 órát és este megint meló... szóval kemény volt.

Volt mégegy esszé, 14-re (kedd). S mivel elég durva hetem volt meló-ügyileg, valamint az előző két esszé eléggé kimerített, szombatig megint semmit nem csináltam. Végül kínkeservesen elkezdtem, és így eggyel több napom maradt megírni (ez 1500 szavas volt, de sokkal bővebb témáról: nehezebb volt leszűkíteni ennyi szóra). Jet már Magyarországon volt, úgyhogy egyedül jártam a J.Hodgeba. Viszont kedd hajnalban itthon fejeztem be a 15%-ot érő esszét, kivételesen. Jó volt megtudni, hogy itthon is tudok valamennyire tanulni...

Hamár említettem, munka. Írtam az előző bejegyzésben, hogy nem kaptam meg a mosogatós melót az étteremben. Nos, de. :D Ugye akkor elmentem próbára, és lassú voltam... viszont vissza akart hívni mégegyszer az ember, aztán mégse hívott, kvázi szórakozott, ráadásul az egészet szegény Gavinen keresztül tette (tavaly együtt laktunk koleszban, ő ott a pincér, ő ajánlott be). Szóval ennek elkerülése végett anyai tanácsra megjelentem személyesen, mondván, hogy márpedig mégegy lehetőséget szeretnék. Kaptam, először szerdán, majd pénteken és szombaton is (ez valamikor nov. elején-közepén lehetett). Utóbbi két nappal (a legforgalmasabbak) bizonyítottam, hogy csak bele kellett jönnöm, de megy az nekem. Hozzászoktam szép lassan az iramhoz, bár az egyre gyorsult a karácsony közeledtével. 

Szép lassan összeszoktam a munkatársakkal is. Rafid a tulaj, felesége Jenine általában a bárnál van. Sammy a séf, valamint Gavin ugye a pincér. Újabban (kb dec. elejétől) Salem is rendszeres kisegítő, bár nem biztos, hogy visszajön az újévben (őt egyébként nem szeressük - mindig akadályoz, útban van, valamint lassan ellenben rosszul dolgozik...). Az eredeti felállás az az, hogy keddtől szombatig 7-fél10/10ig vagyok, bár volt már, hogy Rafid felhívott, hogy kedden nem kell menni, mert kevés ember van (ilyenkor Gavin mosogat), avagy volt már, hogy tovább kellett maradnom. A legextrémebb a hajnali 1 volt. Votl olyan is, hogy egy extra foglalás miatt déltől du. háromig külön bent voltam (aztán este vissza, persze). Kb 70 férőhelyes étterem, volt már - előre foglalt - 64 fős asztal. Nah az kemény... edények, étkészlet, tányérok (elő-, főfogás, desszert), esetleg segíteni asztalt leszedni, kaját kihordani, stb).

Fizetni jól fizet, hálistennek, sőt, karácsonyra még ajándékot is kaptunk Gavinnel. Összességében jó munkahely, csak a kezem (hüvelykujjam, fogás/szorítás) nehezen bírja. Elméletileg ezen a héten kezdek újra, bár lehet, hogy ez tolódik a kis forgalom miatt.

Egyébként ez a munka az oka annak is, hogy haza tudtam menni karácsonyra. Eredetileg úgy volt, hogy maradok, és ez így is maradt addig, amíg a barátaim el nem kezdtek szervezkedni, pénzt gyűjteni (ekkor már dolgoztam). Végül nem fogadtam el az ajánlatukat/kedvességüket/ajándékukat/szívességüket, de olyan beszélgetést indítottak el, ami rádöbbentette Anyát és engem is, hogy tulajdonképpen nincs akadálya a hazamenetelemnek, így, hogy a főnököm elengedett. Szóval a munkával kompenzáltam valamennyire a repülőjegy és a laptop árát, így a legjobb karácsonyi ajándékot kaptam: hazamehettem, mégha csak 10 napra is.

A hazajutás egyékbént egy külön kaland volt. Ugye az utolsó esszémet leadtam 14-én reggel, ezután semmi dolgom nem volt a munkán kívül. Aludni furcsa mód nem tudtam: hiába feküdtem le éjfél-hajnali egy körül mindig, 6-7-kor fent voltam. Ez meglepően hosszú nappalokhoz vezetett, amit igyekeztem kihasználni. Elmentem futni, vásárolni karácsonyra, vagy csak úgy nézelődni. Vártam közben a hazautat.

De.

Leesett a hó, ha jól emlékszem, csütörtökön (16-a). Ami a UK-ben azt jeletni, hogy megáll az élet: tavaly volt náluk először durva tél, és egyszerűen nincsenek felkészülve a hóra. Sem hókotró, sem elég só, semmi. Cardiffban konkrétan egy hét múlva is latyakosak és jegesek voltak az utak. London reptereiről nem is beszélve. Egyes exosztálytársaim (pl. Lilla) napokig szívtak emiatt. Liu szombat reggel indult el Londonba, vasárnap délután egy reptéren töltött éjszaka után visszajött, mondván, hogy kedden kapott új járatot a két törölt helyett (szombat délutáni és vasárnap reggeli).

Ez mind remek is volt, csak hétfő délután kiderült, hogy az újabb havazás miatt nincs se busz, se vonat Cardiffból Londonba. Én ekkor már éjfél óta nem aludtam, mert a vasárnap délutáni alvásom elhúzódott éjfélig, és gondoltam fent maradok estig, hogy korán le tudjak feküdni, majd kedd reggel a 6 órás eredeti buszomhoz időben felkelni. Próbáltunk intézni valamit: folyamatosan csekkoltuk a vonatokat, néztünk más buszjáratot, felhívtunk havert, hogy ki tud-e vinni minket. Még egy taxitársaságot is megkérdeztünk, hogy mennyiért vinnének el. 

Aztán nem bírtam tovább, lefeküdtem két órára. Felkeltettem magam fél9-kor, és kiderült, hogy a fél9-es vonatot nem törölték (!). Nagy sietve összepakoltuk a maradék cuccunkat, beszórtunk egy szatyorba kenyeret, felvágottat, vizet, felöltöztünk, majd elindultunk. Először próbáltuk hózni a bőröndjeinket, de végül javallottam Liunak a taxit, ugyanis gurulás helyett leginkább vonszoltuk őket. Ráadásul ahogy húztuk, összegyűjtötték a havat, így nehezítve a dolgunkat. Úgyhogy végül kitaxiztunk a vonatállomásra, és a meglepő módon viszonylag olcsó, 35 fontos (júniusban, mikor lekéstem a gépem, 100 fontért kaptam volna jegyet a vonatra!) jegyet megvéve a fél 10-es járatra felszálltunk, és így már éjfél előtt Londonban voltunk.

Paddingtonba érkezett meg a vonat, ahonnan várt ránk egy könnyű éjjeli séta Victoriáig (onnan indultak a buszaink a repterekre), a Hyde Parkon keresztül. Épségben megérkeztünk kb. hajnali 1-re. A vonatállomás szerencsénkre nyitva volt, így le tudtunk ülni, azonban k. hideg volt. Főleg hajnali négy körül... Ugye aludni lehetetlenség volt a pad és a hőmérséklet miatt. Filmet néztünk, dumáltunk, vagy csak bambultunk. Ittunk egyszer forró csokit/teát, meg vettem egy bagettet, de szar volt várni. Hatkor hálistennek kinyitott a Meki, amely nemcsak fűtött volt, de ingyen wifit is biztosított. Át is foglaltuk a buszjegyeinket, úgyhogy 10:40 helyett (jah, hajnalban egy sofőr nem engedett Lutonra kimenni - pedig az legalább fűtött lett volna! - mondván, hogy csak egy órával a foglalt időpont előtt utazhatok) 8:00-s jegyem lett, amivel 7:20-kor el is mentem. Ezután számomra csak egy rothadt hosszú várakozás következett, és végül a repülőm két órás késésével este 8-ra megérkeztem Magyarországra.

Liunak kiderült, hogy kommunikációs hiba miadt adták a jegyét a gatwicki gépre... úgyhogy kapott egy másikat Heathrowra. Hál' Istennek, ő is elérte, és rendben hazaért utánam egy órával. Lilla szintén aznap futott be, ő előttem 4-5 órával (még az esti színházjegyét is érvényesíteni tudta :)). Szóval a kedd volt a magic hazaérkezős nap.

 Az itthon töltött 10 nap pedig fantasztikusan telt a családom és barátaim körében, de mivel ez a "Beze Cardiffban" blog, ez nem ide tartozik. Aki akarja, nézze meg a fészbukra hamarosan felkerülő képeket, vagy kérdezzen személyesen. Bár aki ezt olvassa, az nagyrészt részt vett az események formálásában :)

Azért így a végén szeretnék pár személyes dolgot is megemlíteni.

Az első az, hogy - bár már tavaly óta ismerem - jóba lettem egy török sárccal, Erennek hívják. Voltam nála (egy toronyházban lakik a 14. emeleten - gyönyörű a kilátás!), és jót beszélgettünk. Voltunk együtt karácsonyi vásárt nézni, meg így órák között/előtt/után is mindig jót dumálunk. Szóval remélhetőleg az első international barátság is megszületik idekint (attól függ, hogy Alexet minek számítjuk XD).

Egészen megszerettem Elisát (olasz énekesnő). A J.Hodge-os allnightereim közben általában az ő válogatás albumát hallgattam, és azt kell hogy mondjam, hogy kiváló zenéket írt, és gyönyörűen énekel. Különösen ajánlom a "Heaven out of Hell" és a "Labyrinth" c. számát.

Befejeztem az előző bejegyzésben megemlített marketinges kurzust. Hat alkalomból ötször voltam, az utolsónál már csak aláírtam és eljöttem - borzasztó unalmas volt mindegyik. Elismerem, jó előadók voltak, még a témák is érdekesek voltak, csak egy hibája volt: én ezt mind tanultam tavaly. Semmi újat nem tudtak mondani. Mindenesetre elméletileg jogosult vagyok valamilyen Certificate-re, bár még nem kaptam meg. Utána kell járnom, hogy hogysmint jut a papír a birtokomba.

Mikor Liu elment (először, szombaton), utána kimentem a Bute Parkba fotózni. Azt hiszem, sikerült pár remekművet alkotnom. Bár nem szoktam szeretni a saját fényképeimet, ezt az albumot nagyra becsülöm. Persze kellett hozzá a tökéletes idő és hely: hóesés után két nappal, verőfényes napsütésben, felhőmentes éggel egy gyönyörű, fás-havas park. Ilyen helyen ki ne tudna szép képeket csinálni? Persze ott kellett hozzá lenni. Az album fészbukon látható, avagy katt ide: www.facebook.com/album.php.

.... és a fő attrakció: öt év után levágattam a hajam. 2006 januárjában kezdtem el növeszteni, copfom először 2007 júliusában volt. Régóta (azt hiszem a 18. születésnapom óta) tervezem, hogy levágatom, de csak most jutottam el tettlegességig. Eredetileg úgy terveztem, hogy a hazatérésem előtti hétfőn nyírom le, meglepetésként a reptéren rám váróknak. Végül az az előtt pénteken úgy ébredtem, hogy "ma vagy soha" (mint később kiderült, ez jó döntés volt - hétfőn ugye nem lett volna időm még ezzel is szórakozni). El is mentem, vettem egy CU-s sapkát, majd 3mm mindenhol... Megtartottam pár tincset, és haza is vittem :) Fura volt az első pár nap: mindig megpróbáltam kivenni a copfot a pólómból, mikor felvettem azt; meg vigyáztam, hogy ne érje víz zuhanyzásnál az akkor már kopasz fejemet. Egyébként a sok pozitív visszajelzés (alig pár ember mondta, hogy jobb volt a hosszú: apukám, nagymamám, egy-két barátom) és a határozottan kényelmesebb karbantartás miatt abszolút nem bántam meg a döntést.

Azt hiszem, eddig ez lett a leghosszabb blogbejegyzésem. :) Persze a sok kihagyott idő miatt illett is hosszan írnom. Remélem mindent pótoltam, ha nem, igykeszem legközelebb megemlíteni. Most lesz egy hónap "semmittevés", a következő órám ugyanis jan. 31-én van. Addig is: két esszé, meló, tanulás, edzés... 

Most pedig: jó éjszakát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.