Kritikát kaptam. Hogy lefagyott a blog. Hádeilyet?!?! Nem fagyott ám ez le, él ez még, csak nem írok olyan gyakran, mint szoktam :) Ugyanis letelepedtem, rutinosabb lett az életem, és így nem történik annyi minden. Így aztán picit ritkítottam a bejegyzéseken...

Jut eszembe bejegyzések. Miért nem szólt senki, hogy tök értelmetlenül kezdődik a Halloweenes bejegyzésem? :D Végül is csak maga a buli maradt ki... ami valami ilyesmi lehetett:

Életképek Cardiffból

Halloween. Sok jelmezes figura, de csak pár kreatív. Volt amerikai szabadságszobor, nagyranőtt gyilkos bébi, Joker (Liu), Wallace (jómagam)... a többi ijesztő, véres szörnyeteg leginkább... Jó, érdemes még megemlíteni FairyJet-et, azaz Nguyen Tamás Bay-t egy rózsaszín harisnyában rózsaszín szárnyakkal és szívecskés mellbimbókkal... Viszont Liuval ketten szerintem remek kis arcfestéssel nagyon originál jelmezünk volt... egyébként hajnalig buli. aztán alvás.

Nah és akkor a mai bejegyzés folyt. köv.:

A héten mik történtek? Semmi extra... beléptem a felettünk lévő lakás főzőkörébe. Ugyanis nálunk az első hét után megszakadt az a nemes hagyomány, hogy mindenki másnap főz, és akkor mindig van kaja... ugyanis kb két-három embernek van érzéke a hatból ahhoz, hogy főtt-szerű kaját tegyen az asztalra a tűzhelynél eltöltött 1 óra után. Szóval a fenti lakás Jon vezetésével írt egy listát, hogy melyik nap ki főz, ki mosogat, takarít tűzhelyet avagy asztalt. Ugye hatan vannak, a hét pedig hét napból áll, így hát beszálltam, és az első hét után azt kell mondjam, nem bántam meg. Ugyanis így heti egyszer kell főzni/venni kaját; a többi nap meg csak ott "terem" :) Megéri...

Pénteken nem a szokásos helyen voltak az óráink. A Julian Hodge Lecture Theatre-t ugyanis rádiózás céljára lefoglalta valami iskolaelnök bácsi; így kénytelenek voltunk a Reardon Smith L. Theathre-be menni. Mit ne mondjak, megérte. Egyrészt jólesett végre a változatosság, meg az, hogy picit sétálhattam óra előtt. Ugyan szakadt az eső - egész héten random időjárás volt végig szürke felhőkkel (viszont itt most 10 fok van otthon meg 4 XD) -, de a csodálatos esernyőm megvédett (ugye, lányok? :)) Szóval odaértünk, és körülbelül egy igazi színház tárult a szemem elé. Padok nem voltak, tehát nem tudtunk min írni, csak ülések voltak (inkább előadásokra és színházra tervezték mint igazán tanulásra), viszont szerintem az épület belülről gyönyörű volt - rengeteg mélybordó függöny, kárpit, sok fa és díszítés... és ami külön tetszett, hogy a Nemzeti Múzeum hátsó részében volt mindez.

Két órám volt csak ott, egymás után, ugyanis a könyvelő tanárom nem akart ilyen kis helyen órát tartani (szűkebb ülések, és a 450-500 férőhely helyett csak kb 300)... bár ettől nem kellett volna félnie: mindkét órán kb 100an voltunk :P Gondolom a többiek nem vették a fáradságot, hogy elvonszolják magukat olyan "messzire". Viszont ami pozitív csalódás volt, hogy a statisztika tanárom, akit amúgy is bírtam (ősz, poénos, jófej emberke, aki még jól is tanít) odament a színpadon álló zongorához, kinyitotta, lejátszott pár skálát meg egy rövidke dallamot, becsukta, visszasétált a mikrofonhoz, várt egy picit majd elkezdte az órát. Nem tudom miért, de zenészként nőtt a szememben :)

Miről írjak ... jah, tudom. Fordítottam angol dalszöveget magyarra, életemben először. Úgy, hogy nem csak a jelentés maradt meg úgy-ahogy (ugye mindenkinek mást jelent, ne feledjük), hanem még énekelhető is a dalra :) Facebookon a note-ok között megtalálható ;)

És így végére slusszpoénnak a mai vacsora; ugyanis ez megérdemel egy külön bekezdést. Simonnak holnap lesz a 23. születésnapja (ezúton is SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!! - majd Taylor talán egyszer lefordítja neki :P), és ennek tiszteletére össznépi vacsorázás lett tervezve. Jon, a séf szerepében - szegény - egész nap a konyhában sürgött forgott... volt marha- és disznóhús, három-négyféle krumpli, zöldségek, yorkshire-puding, rengeteg desszert, öntet, pia... felsorolni is nehéz. Mit ne mondja, rég ettem ilyen finomat - étterem-szintű volt. Ami külön jó volt, hogy összetoltunk 4 asztalt a 4-es lakás konyhájában (ami a legnagyobb), és ott volt a Aberconway veleje. Legalább 15-en voltunk, de szerintem még többen (fbookon várhatóak képek). Jó mulatás, kajálás volt, jól esett meg jött. Tökéletes befejezése a hétvégének.

Amit még az is emelt ám - hehe, azt hitted, hogy az előző bekezdéssel vége is a bejegyzésnek?! Hát nem, még írok hahahaaaa :D - hogy kiderült, hogy még egy gitár leledzik itt a koleszban. Ráadásul BALKEZES!!!! Most komolyan, mekkor az esély arra, hogy az itt lévő 6-8 gitárból kettő balkezes? :P KICSI. Ami mégfőbb, hogy akusztikus (pontosabban elektroakusztikus), és egészen jól szól... így pótolhatom az akusztikus-gitár iránti vágyamat (ugye az enyém otthon van, ide "csak" elektromost hoztam) :) Jó tudni, hogy két balkezes gitáros van... gyíhá ^^

Azt hiszem mára ennyi... majd még írok :))

PS: életemben először bontottam pukkantót :D Tök jó, meghúzom és konfetti :D Nagyon menőőőőő XD (tudom, hogy gyermekded öröm, de akkor is :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.