Úristen, fura megint innen, Cardiffból írni.

Mondhatnék kifogásokat, hogy miért nem írtam április óta, de úgyse hinné el senki, úgyhogy inkább bevallom az igazat. Szóval egyszerűen szörnyen összefolytak a napok az utolsó egy-két hónapban a múlt tanévben. Mindennap körülbelül ugyanúgy telt el... későn kelés, későn fekvés, kaja, alig-tanulás, stb. Egyszerűen nem volt miről írni. Később meg, mikor lett volna, kedvem nem volt, pedig tudom, nem nagy megerőltetés. Mindegy is, írok most, többek nyomására :)

Először is befejezném a tavalyi tanév történetét. A nagy egyhangúságban (pénz híján se utazás, se bulik) a változatosságot a vizsgák közeledte és a jobb idő jelentette. Egyre gyakoribb volt az, hogy kiugrottunk a Bute Parkba egy kis sétára/futásra/kintülésre/focira. Mikor Jet unokabátyja, AnhVu meglátogatott minket, még mozognunk is sikerült.

Aztán ahogy közeledett a vizsgaidőszak, a lelkiismeretemen is úgy nőtt a nyomás. Végül a szerdai vizsgám előtti csütörtökön kezdtem el könyvtárba járni - mint kiderült, elég jó hely a tanulásra: csend van, nyugalom, és nincs az a "kényszer", hogy a laptop előtt üljek és fészbukon lógjak végig... szóval szépen lassan haladtam az anyaggal, volt, hogy 4 órát lehúztam egyben, ami annak a fényében, hogy egész évben ritkán tanultam fél-egy óránál többet, hatalmas teljesítmény. A félév elején készített jegyzeteim életmentőnek bizonyultak egyébként. Sőt, a könyvtár kis kertjében (pad, fű, szánsájn, csönd) olvasgatva még olyan szörnyűnek sem tűntek.

A vizsgákra sok szót nem szeretnék vesztegetni. A kérdéseket vagy előre kiszámíthatóak voltak, vagy tanultam megfelelően minden témára, úgyhogy úgy éreztem, hogy korrekten sikerültek. A forma a januári/IB vizsgákra hasonlított, nem volt meglepetés. Mindegyiket szerencsésen megírtam, és mint az eredmények tanúsítják, nem is annyira rosszul, mint ilyen kevés tanulás után várni lehet:

INTRODUCTION TO ACCOUNTING                    81
STATISTICAL ANALYSIS AND RESEARCH METHODS     78
MARKETING                                     62
PEOPLE IN ORGANISATIONS                       72
PRINCIPLES OF BUSINESS MANAGEMENT             60
INTRODUCTION TO ECONOMICS                     75
CRITICAL SKILLS AND EFFECTIVE STUDY           43
BUSINESS ENVIRONMENT                          61

note: a Critical Skills egy 0 kredites kamutárgy, amivel 10 percet foglalkoztunk - nem számítandó :P

Ha így nézzük, 69,8%-os átlagom van (ha jól emlékszem), ami kerekítve megüti a First Degree színvonalát (70%-tól, a diákok kb. 4%-a) - ha így folytatom, még jól is elsülhet :)

A vizsga utána másfél hét meg talán a legjobb időszak volt, amit Cardiffban töltöttem. Elmentünk Liuval egyik nap egy naaagy, 19km-es sétára. Felfedeztük a város északi részét: jó volt látni másfajta házakat, utcákat. Mivel dombra sétáltuk fel közben (vagy hegyre?) ezért a kilátás is egészen fantasztikus volt. A szülinapomat pedig csónakázással ünnepeltük - találtunk a közelben egy ilyen kis parkot tóval. Egyékbént foci, lógás-lazulás és a jóidő hatására kezdtem úgy érezni, hogy otthon vagyok. Mikor végül elmentem haza, már-már hiányzott Cardiff. Azonban az első korty magyar levegő (mikor leszálltam a gépről) tudatosította bennem, hogy mi is az igazi otthon.

Nade, ne szaladjunk előre. Ugyanis az az elmenetel nem volt ilyen egyszerű... mivel 6:30kor indult a buszom, gondoltam felkelek 5kor. Reggeli, zuhany, stb. 6kor elindulok, leadom a kulcsot, és felszállok. Ehhez képest, 5:50kor hív Jet, hogy na mi van, nem megyünk (még jó, hogy ő fennmaradt éjjel). 10 perc alatt reggelivel együtt becsomagoltam a maradék cuccot, leadtuk a kulcsot, és elindultunk pontban 6kor. Huhh. Nade, abban a pillanatban, hogy kiléptünk a Hallból, a Megabus, amivel mentem volna, elhúzott mellettünk. Nem fél hétkor indult ugyanis, hanem hatkor. Ez az "aprócska" csúszás azt jelentette (mivel a következő busz csak háromnegyed nyolckor ment), hogy a gépemet - még ha csak negyed órával is - buktam. Új repjegy este 8-kor, 160 font. Szomorú Beze. Ideges mindenki. Fájt.

De végül épségben hazaértem, és ez a lényeg. :)

A nyár története pedig nem ide tartozik, mert ez a Life in Cardiff című blog. Szóval ugorjunk pár hónapot, egészen tegnapelőttig.

Ugye a lakást már kinéztük még februárban, le is foglaltuk, úgyhogy a címet régóta tudtam (12, Colum Road, CF10 3EG). Csak a házra nem emlékeztem így bő fél év távlatából. Az ideutam sikeresnek mondható a hazaúthoz képest: a repülővel nem volt gond, pontos volt; a buszon pedig jót beszélgettem egy walesi sráccal a röpke egy órás késés alatt (dugó + Pápa Londonban). 10-re meg is érkeztem az épp igen mocskos-koszos-dzsuvás-kuplerájos-penészes állapotú házba. Az ágyamon és a szobámban (földszint második szoba) dobozok tömkelegei (saját + minden egyéb nem használt cucc). Épp arra volt erőm-időm, hogy lepakoljam az ágyamról a cuccokat, előhalásszam az ágyneműmet, aztán bedőljek az ágyba.

A tegnapi napom volt igazán durva. Káoszból rendet teremteni. Szép lassan haladtam, és sokáig elég reménytelennek látszott a helyzet. Azonban délután 4-5 körül már kezdett látszani, hogy mi hol lesz; a fejemben is körvonalazódtak a dolgok. 8-ra mindennel kész voltam, amit aznapra terveztem: minden cucc elpakolva, elrendezve gyönyörűségesen. Képek fészbukon: http://www.facebook.com/album.php?aid=92391&id=1268352656&l=c9b7e1c60f

Este még elmentünk a Tesco-ba egy-két dolgot beszerezni. Ma pedig, a reggeli futás után levakartam az ablakomat (ami egyékbént a hátsó kertbe nyílik, és bár nagyobb, mint tavaly volt, nem nagyon tudok kereszthuzatot csinálni - nehéz így kiűzni a dohszagot, amit a két hónap bezártság és a ház nedvessége teremtett), ami nem volt könnyű. Most már hálistennek kilátni. A szobám ezennel elnyerte végső formáját. Még a szekrény mögötti penészedést kell megszüntetni, de azt hiszem, ez a maintainance ember (Rob) feladata lesz...

Jöhet a fürdő, a konyha és a nappali... szurkoljatok!

Ui.: Mégegyszer elnézést kérek a hosszú szünet miatt. Nem ígérem, hogy ezentúl gyakran fogok írni, mert ha nincs miről, hát nem fogok. Igyekszem egy ideig azonban gyakrabban update-elni, főleg amíg az év elejé készülődéseket (suli-wise) elmesélem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.