Bár már volt eddig is Student ID-nk, ma váltunk hivatalosan Cardiff University tanulókká. Ugyanis ma reggel 9-től 11-ig lehetett beiratkozni, amely egyébként egy igen egyszerű procedúra volt. Megfogtuk az előre kitöltött papírjainkat, átsétáltunk a 30 méterrel odébb lévő épületbe, végigálltuk a sort, beleraktuk a dobozba, majd kaptunk egy papírt, ami elirányított minket a PT-hoz, és ennyi :) Remélhetőleg mindent jól töltöttem ki, és nem hiányzik róla semmi, ha mégis, csak értesítenek...

A Tutoromnál 20 perc várakozás után kerültem sorra, viszont egy nagyon kellemes 10 perces beszélgetésben volt részem. Dr Julian Gould-Williams igazából első ránézésre egy kigyúrt hegymászóra emlékeztetett. Kis otthonos irodában fogadott, rövidnadrágban és papucsban (én farmerpulcsiban voltam :P), elbeszélgetett velem Magyarországról, hobbikról, aztán én kérdeztem és ő mesélt. Szimpatikus és barátságos, ami nem is árt, hiszen minden gonddal a betegségtől kezdve a honvágyon át őt kell megkeresnem.

Ezután kicsit lassabban telt a nap. Elmentünk a Societies' Fair-be, hátha találunk valami fantasztikus society-t, amihez lehet csatlakozni. Mint kiderült, mind fizetős... én meg másra is tudom költeni a pénzt mint ilyenekre, úgyhogy feladtam, a többiekkel ellentétben. Egyébként megtaláltuk a helyi MUN-t. Sokat vártam tőle, hogy lesz nagy konferencia, meg committee-k, stb, ahogy nálunk is, de hát nem. Ugyan utaznak mindenfelé (UK, USA meg egyéb országokba is), és ha belépünk a közösségbe, akkor kedvezményt kapunk az utakra, az itteni konferencia gyakorlatilag nem létezik. Az történik, hogy kéthetente összeülnek, és megbeszélnek egy témát, amit előre megterveznek. Lényegtelen, hogy éppen disarmament vagy ecosoc témát érintene. Összefolyik minden, nem tűnik igazán szervezettnek; úgyhogy nem is léptem be...

Minthogy ilyen tekintetben inaktív voltam, elmentem vásárolni a Lidl-be, ami Jon szavait idézve: "nevetségesen olcsó". Hát röhögni épp nem támadt kedvem :P de azért belátom, hogy valóban a legolcsóbb dolog. Találtam virslit, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. Viszont nem tudom, hogy én vagyok béna, vagy ezeknek tényleg nincs háztartási kekszük? Mivel fogom enni a nagy bödön nutellámat? :)

Úgy volt, hogy vacsorára bolognai lesz, de Simon elaludt, és nem tudott vásárolni, úgyhogy a tegnapi remekül sikerült pörköltöm után ma pizza volt a főétel. Ami nem is volt baj, mert a múlthéten vettem, és ma járt le... csak akkor vettem észre, mikor kibontottam. Úgyhogy szerencsém volt.

Most már egyébként kicsit hűvösebb van, egy-két fokkal, és esőt is - főleg kis aprószemű, esernyőmentes szemerkélést - láttunk. Ugyan nem ez volt az oka annak, hogy itthon maradtam ma a partyból :)) Iszonyat fáradt voltam (aludtam is délután, miután webcamoztam egy jót-réglátósat Anyával ^^), meg hát ugye a szigorú pénzügyek :D Főleg, hogy micsoda egy telóm lesz :))

Ajándékként pedig mellékelem az órarendemet :)

Meglepően kevés órám van, 13 db, és éppen ezért félek, hogy vajon milyen mennyiségű otthoni feladatot és tudást akarnak belénkgyömöszölni. Hivatalosan modulonként 5 óra otthoni, egyéni tanulást várnak el (7 modulom van), mondjuk így már annyira nem vicces :P

Egyébként előnyös az órarend a kevés óra miatt, viszont sajnos nagyon szét vannak szórva; minden napra jutott, és ott is változóan. Szerencsére nem sok idő hazajönni, úgyhogy nem lesz gond az egy-két óra szünet; elleszek: alszok, tanulok, takarítok, etc. Jah, és minden órám ugyanabban az egy teremben lesz; ahol már az tegnapi session-ök is voltak: Julian Hodge Research Centerben. Ami tetszik, mert viszonylag modern, viszont olyan nagy, hogy alig hallani az előadót. De majdcsak hozzászokok :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.