Eredetileg úgy terveztem, hogy már nem írok, mielőtt elmegyek Cardiffba; de ezt a Csibetábort egyszerűen muszáj szavakba is önteni. Tudniillik, ez volt a legjobb CsT amire elmékszem valaha is, márpedig az eddigiek negyedén ott voltam. Ehhez lehet, hogy hozzájárult az is, hogy már ifiként mentem, de nagyrészt a remek csibeévfolyamnak köszönhető.

Először is kezdeném azzal, hogy milyen volt az első nap. Csoportvezetőként funkcionálva - már tavalyról tudtam - más Sátoraljaújhelyre menni, mint sima diákként. Szóval vasárnap, miután Tanár&Ifi-gyűlésen megbeszéltük a csoportokat és a feladatokat, elkezdtük a bemutatóműsort csinálni. A csoportom, bár egyik versenyt sem nyertük meg, tényleg a legösszetartóbb és a legjobb fej volt. Mivel zenetábor volt a kerettéma, mindenkinek egy bizonyos stílust kellett bemutatnia, nekünk a Ska-t: mi voltunk a Piro-SKA. Bár arra nem sikerült rájönnünk, hogy mi is az, nagyon jó műsort csináltunk, valamint a rákövetkező este a szivacsjegyes-híradónknál Péter és Zimbi segítségével úgyszintén.

A szivacsjegyekről jut eszembe: idén különösen jók voltak a programok. A szivacsok pörögtek, minden táborgyűlésen legalább 3-4, néha 6-7 műsort is láthattunk. A diákok és a tanárok egyaránt mindent bevállaltak: emlékezetes momentum volt például Milán Bá női ruhás bemutatója, a gyilkosos táncpárbaj, de Viki aranyhalas diszkónyitó keringője is (jómagam szereplésével persze :P). A többi program is kiváló volt: 2. nap a kalandjáték, harmadik nap a leg-leg-leg, ezenkívül a mindent vagy semmit. Végre, két év után ismét nagy túra volt, fel a kápolnához, ahol a 7-es csoporttal olyan tempót diktálva mentünk végig, hogy bármelyik hegymászó megirigyelhetné. Közben a csoport még egy indulót is írt saját maga tiszteletére:

"Mi vagyunk a hetesek, a legjo-obb fe-ejek.

Beze a mi vezetőnk, mi pedig a követők."

Nekem ez nagyon jól esett, különösen az, hogy újra és újra el akarták énekelni :) A legjobb csoport...

Fura volt ez a tábor: egy labda sem hiányzott utolsó nap, a csibék maguktól ajánlották fel éjjel (!) a stúdiónak, hogy segítenek pakolni, nem volt szemét a lelátók alatt 2 nap után; remek B-közép volt (meg egy fél C-közép is lassan), udvariasak voltak, lazák és mégis tisztelettudóak: megfordult a csibetáborok színvonala, és remélhetőleg az iskolába is továbbviszik ezt a jómodort... Az iskolába, ami már most hiányzik. Jó volt ez az öt év. Ahogy Szilvi mondta - akivel szintén öröm volt megismerkedni -, az a legrosszabb, hogy pont mire legjobba lesz az ember a tanáraival, addigra ballag.

Összefoglalásként egyelőre annyit, hogy tényleg élmény volt. Mikor beléptem a táborba, úgy éreztem, hogy csak tegnap jártam ott, ez mégis egyedi lett. Remélem jövőre is tudok menni.

PS. Ha valami eszembe jut még, majd kommentelem saját magam

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.